Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - V. Venus-minták / Models of Venus - Granasztói Olga: Rubens és Van Dyck Mosonmagyaróváron / Rubens and Van Dyck at Mosonmagyaróvár

BROCKY KÁROLY A KONCERT. GLORGIONE UTÁN THE CONCERT, AETER GIORGIONE 1844 Akvarell, papír; 174 x 218 mm Jelzés n. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 1909-2476 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Nyári 1910. 142; Brocky Károly 1955. kat. 56; Lajta 1957. R. 23; Magyar festők Itáliában. Összeállította Bodnár Éva. Kiállítási katalógus, MNG Bp. 1967. kat. 46; Engel Károly: Másolatok. Műgyűjtő III. (1971) 1. sz. 50. R. 47; Lajta 1984. 144. R. 28. JEGYZETEK / NOTES ' Rónay Jácint: Napló-töredék. Hetven év reményei és csalódásai. H. n. é. n. [1884) [OSzK 59.723] 307. Vö. Farr, Dennis: William Etty. London 1958. 181. Brocky Károlyról gyakran hangzik el az az állítás, hogy „eklektikus" festő volt; a régi mestereket tanulmányozva alakította ki saját stílusát, melyen jól látszik, hogy kiket választott példaképeiül. E példaképek közül a legfontosabbak a cinquecento nagy velencei mesterei, Giorgione és Tiziano. A Giorgionénak vagy Tízianónak tulajdonított, Koncert a szabadban című festmény már Brocky Károly életében is a Louvre gyűjteményében volt. A festő először 1837-ben, másodszor pedig 1844ben tartózkodott Párizsban. Lajta Edit szerint az akvarell a második utazás alkalmával készült. A régi mesterek képeiről készített akvarellek a művész számára munkaeszközök lehettek - valószínűleg ezért őrizte meg őket egészen haláláig. Rónay Jácint visszaemlékezései szerint Brocky angliai mecénása, H. A. J. Munro of Novar meg akarta vásárolni az Itáliában készült akvarelleket 1000 fontért, de Brocky nem adta el őket.

! A másolás segítette a nagy mesterek művészetének mélyebb megértését, később pedig az akvarell mintalapként szolgálhatott Brocky saját festményeihez. A technikából adódóan ezek az akvarellek leginkább a kompozíció és a színkezelés tanulmányozását tették lehetővé. A testek részleteinek tanulmányozásához Brocky nem festményeket, hanem élő modelleket vagy gipszmintákat alkalmazott, amint azt fennmaradt rajzai tanúsítják. A művész ma is ismert festményei alapján kijelenthetjük, hogy elődeitől nem vett át közvetlenül képi elemeket, csupán stílusukat öltötte magára, és egy-egy jellegzetes kompozíciós sémájukat alkalmazta, például fekvő aktjai esetében. A magyar festő tájábrázolása teljes mértékben Giorgione és Tiziano művészetén alapul. A velencei mesterek stílusának követésével Brocky a kortárs angol aktfestészet egyik irányát, a „velenceies akt" típusát követte. Erre az irányzatra, melynek legfontosabb képviselője William Etty volt, jellemző, hogy a festők a testeket nem szoborszerűnek, hanem puhának, érzékinek ábrázolják. Az akvarellnek a 40-es évekre való datálását támasztja alá, ha elfogadjuk, hogy Brocky az angol festészet hatására kezdte intenzíven tanulmányozni a velencei mestereket, hiszen csak első párizsi útja után, 183 8-ban érkezett Angliába. Ha így is volt, valószínűleg egy meglevő hajlandóság erősödött fel Etty hatására, hiszen az bizonyos, hogy Brocky már 1837-ben lemásolta olajban egy másik nagy velencei festő, Veronese Kánai menyegző\ét. A Koncert a szabadban egyébként Etty számára is kulcsfontosságú mű lehetett, hiszen két olajmásolatot is készített róla.

2 Az akvarell-másolatok készítése nemcsak az olajképekhez nyújtott segítséget, hanem növelte Brockynak az akvarell technikájában való jártasságát is. Saját kompozíciókat is hozott létre ezzel a sokszor jellegzetesen angolnak nevezett technikával, és a halála előtti évben, 1854-ben külső tagjává választotta a New Society of Artists in Water-Colours. Mivel a mű nem a közönség számára készült, kortárs fogadtatásáról nem beszélhetünk. Magyarországra kerülése után az akvarell, annak ellenére, hogy másolatról van szó, viszonylag nagy népszerűséget élvezett. Az elemzők többsége kiemeli frissességét és azt, hogy milyen jól sikerült megragadnia a nagy mestermű lényegét. V. N . V-33 BARABÁS MIKLÓS DANAÉ. TIZIANO UTÁN DANAÉ. AFTER TIZIAN 1835 Ceruza, akvarell, papír; 230 x 288 mm Jelezve b. 1.: Tizian, a Napoli. 1835. Barabás Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 1903-69 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Barabás Miklós 1899. kat. 245; Barabás Miklós. SzM GO 21. kiállítása. Bp. 1915. kat. 153; Másolatok, hamisítványok 1944. kat. 54; Művészet Magyarországon 1981. 320. kat. 203. (Szabó Júlia); Barabás Miklós akvarelljei. Kiállítási katalógus. Irta Szvoboda D. Gabriella. MNG Bp. 1985. kat. 41; Eaton Ungheresi in Italia 1800-1900. Kiállítási katalógus. Szerk. Hessky Orsolya. Accademia d'Ungheria in Roma, Roma 2002. kat. 28. Barabás Miklós 1834-1835-ben járt Itáliában tanulmányúton, erről a mintegy félévnyi időszakról naplójában is részletesen beszámol. Először Velencében állt meg, ahol a képtárban másolta a gyűjtemény legszebb darabjait. Itt ismerkedett meg W. L. Leitch angol akvarellistával (1804-1883) is, akivel a velencei tartózkodás után együtt folytatták útjukat Róma felé. A római tartózkodás után 1835 kora tavaszán indult tovább Délre. Nápoly volt utolsó állomása, itt is hosszabb időt töltött, s bár naplójában nem említi, az akvarell jelzetéből kiderül, hogy az ottani gyűjteményben is készített másolatokat. Egész útja során - a szabadban való akvarellezés mellett - elsősorban a klasszikus, antik, illetve reneszánsz festmények és szobrok másolásával fejlesztette tudását, Velencében a Laokoón gipszmásolatát, Firenzében a híres köztéri szobrokat rajzolta. Tiziano Danaé-történetét számos kompozícióban feldolgozta, amelyek részleteikben különböznek egymástól, a központi nőalak megjelenítése azonban valamennyi képén azonos. A nápolyi gyűjtemény mellett többek között a Pradóban, az Ermitázsban és a bécsi Kunsthistorisches Museumban is található egy-egy feldolgozás, lehetséges, hogy Barabás ezt már korábban is látta bécsi tartózkodása alkalmával. H . O .