Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - V. Venus-minták / Models of Venus - Jávor Anna: A női akt a bécsi akadémián / The Female Nude at the Vienna Academy

A képi helyszín, a magas ahlakkal megvilágított műterembelső a 19. század első évtizedeinek (elsősorban német) atelier-képeire jellemző. Amazok puritán világával ellentétben itt az akadémiát járt festő kellékei láthatók Abel körül, amelyek méltó megjelenését biztosítják, és rangot adnak festői hivatásának. A nyitott vázlatkönyv és a munkában lévő kép mellett (ennek témája a Festészet és a Zene megdicsőülése) elsősorban az akadémiai oktatásban használt modellek szolgálják ezt a célt. Ez utóbbiak önmagukban is a kor legjelentősebb akadémiai stúdiumaira utalnak: a balra lévő Niobida-fej az antik, míg a jobbra álló férfiakt az anatómiai tanulmányokra. Nem véletlen, hogy ez az a két részlet, ami a művet a bécsi Képzőművészeti Akadémia körébe vonja, s ami egyúttal datálását is lehetővé teszi. A képen szerényen meghúzódó antik buszt modelljét a bécsi akadémia „tanulmányi gyűjteményét" elsőként közzétevő Anton Weinkopf forrásszerű leírásában találjuk meg. Weinkopf felsorolásában megemlít egy Niobé-csoportot, Niobé, valamint három leánya és egyik fia ábrázolását, az akkor Medici-tulajdonban, ma a firenzei Uffiziben lévő római szoboregyüttes darabjainak másolatait.

1 Az önarcképen látható talapzat nélküli buszt (az egyenes fejtartás, valamint a csekély ruharészlet szerint) a sorozat egyik figurájának, Niobé egyik leányának ábrázolása, úgy gondolom, a bécsi akadémia gyűjteményének egykori példánya alapján.

2 Szorosan az akadémiai oktatáshoz kapcsolódik a kép másik motívuma, a felemelt karú férfiakt is, amelynek megformálásához Abel a bécsi akadémia anatómia-professzorának, Johann Martin Fischernek (1740-1820) 1803-ban készült szobrát vette mintául.' Ezzel együtt a festményen ábrázolt figurában több okból is inkább a Fischer-mű „festői átiratát" kell látnunk. A szobor anatómiai stúdium volta ugyanis a képen egyedül a koponya és a kar izomzatának ábrázolásában jut érvényre, festői megformálása máskülönben egy atlétát idéz. A figura az eredeti ólom-ón-öntvénytől eltérően az akadémiai oktatásban használt gipszmásolatokra hivatkozva a festményen fehér színű, mozdulata pedig (nyilván képi elhelyezése okán) annyiban módosított, hogy a szobor-eredetihez képest ellentétes karját emeli a magasba. E különbségek dacára a mintaképpel való más egyezések (a megemelt fej, a feltartott kar mozdulata) egyértelműen azt bizonyítják, hogy Abel Fischer szobrát követte, nem pedig Houdon akkoriban híresebb Écorché\ének 1766-os első változatát, noha annak egyik gipszpéldányát, amelyet a szobrász a római Francia Akadémiának ajándékozott, akár ismerhette is."

1 Az 1803-ban készült életnagyságú anatómiai szobrot egy 1784-es feleakkora gipszváltozat előzte meg, ennek alapján lett Fischer 1785-ben az akadémia rendes tagja, majd a rákövetkező évben a szobrász szak anatómia-professzora.

1 (1. kép) Szobrának oktatási célra, „lágy fémből" való kivitelezését később az akadémiai tanács, többek között az akkori igazgató Heinrich Friedrich Füger szorgalmazta. Fischer mind az akadémia tanáraként, mind szobrászként az anatómiai stúdiumok elkötelezettje volt. Ez derül ki anatómiai figurája második változatával párhuzamosan megjelent, művészek számára írt értekezéséből (Erklärung der anatomischen Statue für Künstler. Wien 1804.), ahogyan onnan tudható meg szobra gipsz első példányának története is. A mű elkészítésére a szobrászt elsősorban az anatómiai tapasztalatszerzés akkori nehézsége és elégtelen módja vitte rá, de megformálásában szerepe volt gyűjtő barátjának, a bécsi egyetem orvosának és anatómusának, Joseph Barthnak is. Fischer őáltala jutott ugyanis ahhoz a férfiholttesthez, amelyről első anatómiai figuráját mintázta.'' Ez a szobor nem maradt fenn, így kapcsolatát az életnagyságú változattal nem ismerjük. Mindenesetre tudott méretei (3 láb magas volt) kizárják, hogy Abel festményén ennek ábrázolását feltételezzük. Abel 1783-1792 között volt a bécsi akadémia V-5 JOSEPH ABEL ÖNARCKÉP MŰTEREMBEN SELF-PORTRAIT IN THE STUDIO 1808-1810 KÖRÜL Olaj, vászon; 93,3 x 72,2 cm Jelzés n. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 87.10. M IRODALOM - Bii.i u u .KAIM IY: Buzási 1988. 96-99. kat. 42; N. n.: A Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményének szerzeményei 1974 és 1989 között a legújabb meghatározásokkal. In: MNG Évkönyve 1991. Bp. 1991. 23. 145. sz; A magyar művészet századai a múzeumi gyűjtés tükrében. Új szerzemények a MNG-ban 1985-1992. Rend. Csorba Géza. Bp. 1993. 12. kat. 62. 1. JOHANN MARTIN FISCHER ANATÓMIAI SZOBOR ÉCORCHÉ 1803 Akademie der bildenden Künste, Glyptothek, Wien