Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - V. Venus-minták / Models of Venus - Jávor Anna: A női akt a bécsi akadémián / The Female Nude at the Vienna Academy

szerezte meg, míg a íiatalabbak előtt 1772-től szervezett formában nyílt meg a római ösztöndíj lehetősége. Az 1755 óta Rómában élő Anton Maron javaslatára állami támogatással, majd különféle alapítványi segítséggel legalább kétéves időszakokra Itáliába delegált 3-4 fiatalt a bécsi akadémia: elsőként Hubert Maurer, Johann Ignaz Tusch és Christian Sambach festő, illetve Johann Nepomuk Platzer szobrász utazhatott.' Friedrich Heinrich Füger és Franz Zauner visszatérése 1783-ban a klasszicista szellemet honosította meg az Akadémián.

4 1793-ban, háborús helyzetben a goriciai Franz Caucig csak Velencéig jutott, később azonban helyreállt a római tanulmányutak rendszere, és ez egészen a következő forradalomig, 1848-ig tartott. Az elsődleges cél az antikvitás emlékeinek és a „klasszikus" reneszánsz példaképeknek a helyszíni tanulmányozása volt, s ezt csak a 19. század harmadik évtizedében váltotta fel a táji élmények tudatos keresése. Arról mindenesetre nem tudunk, hogy a bécsi ösztöndíjasok megtapasztalhatták volna az itáliai magánakadémiák illegális, éjszakai, női aktrajzoló szeánszait, amelyekről Giacomo Casanova kémjelentése tudósít 1781-ben. Nem kizárt, hiszen más forrás, a német természettudós Johann Georg Keyssler 1741-es útinaplója is szól a Velencében zajlott, „mindkét nembeli meztelen személyek lerajzolásáról".' Az újkori európai akadémiákon a művészeti oktatás alapja a rajz volt. A kezdők másolás útján sajátították el az emberi alak ábrázolását, illetve a geometria szabályait. Az akadémiák készleteket tartottak olyan metszetekből, rajzokból, amelyek az arc, a test részleteit mutatták be, és eredetileg élő modellről készült, idegen előképet másoltak. A bécsi igazgató, Jacob van Schuppen számos ilyen munkát hozott magával működésének előző színteréről, Franciaországból, és maga is rajzolt fejet, fület, kezet, lábat pedagógiai célokra. Le Brun példájára „szenvelmi képeket" is alkotott, azaz a különböző érzelmek megjelenítésének mintáit ábrázolta az arckifejezések és a gesztusok eszközrendszerében. A halála után fölvett leltárban ládaszám szerepeltek a hasonló művek, és még a század utolsó évtizedeiben is Schuppen szemléltető ábráit tartották az Anfängerklasse tantermeinek falán. (Kat. V-2, V-3.) A példatár az évek során adományok és növendékrajzok által egyre bővült, míg nyilván kezdetektől beleolvadt az a gyűjtemény, amelyet még az első, magánjellegű akadémia számára szerzett be Strudel Itáliában. Az Antikenzeichnung nevű tantárgyat szolgáló szobormásolatok és egyéb gipszek mellett ma is megvan az a huszonnégy, élő modell után készült, mívesen kidolgozott női aktrajz, amely Karl Loth velencei festőiskolájából - ahol maga Strudel is tanult - került Bécsbe, s a nőalakok ábrázolásának szinte kizárólagos mintájául szolgált több nemzedéken át. Női aktot még sokáig nem állíthattak a nagy, nyilvános akadémiákon.

6 A bécsi császári akadémia mellett 1766-ban Jacob Matthias Schmutzer által elindított, majd 1772-ben azzal egyesített, gyakorlatiasabb szellemű rézmetszőiskola sem alkalmazott női modellt, jóllehet eredeti programjában szerepelt - párizsi tapasztalatokra hivatkozva - a különböző korú és mindkét nembeli aktok állítása. Monika Knofler kutatásai szerint ezt eleve kizárta a Mária Terézia-féle „erénybizottság", mint ahogyan nem is maradt fenn női akt állítására vonatkozó írott vagy rajzi dokumentum/ A nők elvben az oktatásból is kimaradtak egészen 1920-ig, bár 1872 óta minisztériumi engedélyek tanúskodnak a kivételekről. Mindennek ellenére már a 18. században rendes taggá avattak három festőnőt a bécsi akadémián." A férfiaktokról annál többet tudunk: Martin Ferdinand Quadal híres Aktsaal-képe 1787ből ugyan valójában az akadémiai tanárok és növendékek csoportportréja, rajta az ülő aktmodell is nagy valószínűséggel azonosítható a kifizetésekben szereplő két férfi - Lorenz Clar és Mathäus Mayr - egyikével. Ok a modellkedés mellett afféle pedellusi, fűtő, küldönc stb. feladatokat is elláttak az Akadémián, s mellesleg egyenruhájuk (!) is volt.

9 A már „praktizáló" művésznövendékekre tekintettel a kora reggeli vagy esti órákban zajlott az aktrajzolás; az Abendakt, mint Quadal képén, lámpafénynél, és egy időben meg is szabták a látogatók alsó korhatárát. A nagy számban fennmaradt aktrajz egy része valóban élő modell után készülhetett - erre („nach dem öffentlich aufgestelltem Modell") pénzdíjas versenyt is kiírtak 1734-től kezdve minden tavasszal

1

" -; e rajzokat azután ismét másolták. Maga a modell beállítása gyakran szintén példaképeket, illetve képi konvenciókat követ, nem függetlenül az ókori szobormintáktól. A Carracci fivérek bolognai akadémiája óta szokásos, „klasszikus", ülő pozitúrát idővel Keresztelő Szent János ábrázolásához alkalmazták, s még ha állnak is ezek a - mindig ideális alkatú - fiatal férfiak, nem hiányzik mellőlük az attribútumul, illetve támasztékul szolgáló botkereszt." Egy másik gyakori toposz a rövidülésben ábrázolt fekvő figura (ritirare in iscorcio, lényegében Michelangelo példáján), elsősorban a mennyezetképek zuhanó alakjai, a sátán, a démonok számára. Valahol Poussin, illetve a neki mintaképül szolgált római szoborcsoport, a Niobidák nyomán örökíti tovább domborműveken a Donner-iskola a fejjel előre, hanyatt fekvő férfi motívumát a bécsi akadémián, hogy végül ismét táblaképen, de szobrot utánozva, en grisaille jelenjék meg, méghozzá női akt társaságában egy magyarországi kastély festett dekorációján (Venus siratja Adonist, 1780 körül).

12 Nehezebb ezek után magyarázatot adni a 18-19. századi műalkotásokon megjelenő nő-