Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - V. Venus-minták / Models of Venus - Jávor Anna: A női akt a bécsi akadémián / The Female Nude at the Vienna Academy

M űvészmű termek ENEA VICO BACCIO BANDINELLI AKADÉMIÁJA BACCIO BANDINELLI'S ACADEMY 1550 KÖRÜL Rézmetszet, papír; 305 x 477 mm Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz.: 8085 IRODALOM - BIBI lOGRAPHY: Bartsch 49; Zentai Loránd: Reneszánsz az antik bűvöletében. Katalógus. SzM Bp. 1995. kat. 86. Baccio Bandinelli olasz szobrász akadémiáját több művész is úgy örökítette meg, mint azt a humanista művészakadémiát, ahol a növendékek antik és reneszánsz művek után másolnak. Bandinelli akadémiája a vatikáni Belvedere kertjében kapott helyet, a pápai antik szoborgyűjtemény mellett. Vasari Bandinelliről Michelangelo-életrajzában emlékezik meg. (Vasari, Giorgio: Le vite de' piu eccellenti pittori, scultori, ed architettori. 1568. Firenze 1878-1880. V. 569, 591.) / . G Y JÁVOR ANNA A női akt a bécsi akadémián Az 1688-ban itáliai tanulmányútról hazatért Peter Strudel (1660-1714) festő által alapított, első bécsi akadémia a velencei művészképzés szabad szellemét és igényes gyakorlatát honosította meg Ausztriában. Az intézmény tanárai és hallgatói elsősorban az udvar által foglalkoztatottak köréből kerültek ki, s az erősen Strudel személyéhez kötődő iskola az igazgató halálával, 1714-ben megszűnt. Jacob van Schuppen (1670-1751), flamand származású történeti és arcképfestő a Nicolas de Largillière-nél folytatott tanulmányok után 1705-ben a párizsi akadémia tagja lett, majd lotaringiai udvari festőként tevékenykedett. Ebben a minőségében Szavojai Jenő herceg szolgálatában került Bécsbe 1716-ban, ahol kilenc év múlva egy francia típusú művészeti akadémia tervével jelentkezett a császárnál.

1 A bécsi császári és királyi képzőművészeti akadémia (K: k: Akademie der bildenden Künste) Közép-Európában egyeduralkodó volt, és sokáig a legjelentősebb maradt az egész német nyelvterületen. A birodalom más központjaiban sorra létesültek kisebb-nagyobb városi vagy udvari művészeti iskolák (így Joachim von Sandrart műhelye Nürnbergben, később Berlinben, vagy pl. a pozsonyi születésű Johann Friedrich Oeser rajziskolája Lipcsében, melynek Goethe is tanítványa volt), közülük csak a 19. században emelkedik ki a düsseldorfi és a müncheni akadémia. Dániel Gran terve 1755-ben egy hasonló magyarországi létesítményről inkább a mellőzött festő ambíciója volt, amelyhez nálunk hiányoztak a feltételek.

2 A 18. század első harmadáig általános itáliai tanulmányút híres művészek műtermébe és a velencei, bolognai, római akadémiákra vezetett - amennyiben azt egy bőkezű mecénás a művésznövendék számára lehetővé tette. Ezt a tapasztalást a következő generáció csak közvetve