Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - III. A „nemzeti" akt / The "National" Nude - Ferenczy Mária: Xántus János / János Xántus

LÖTZ KÁROLY PIHENŐ BACCHÁNSNŐ / PIHENŐ TÁNCOSNŐ MAENAD AT REST / DANCER AT REST 1903 Tempera, olaj, papír; 100 x 146 mm Jelezve b. I.: Lötz K. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 1954-5198 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Az Ernst-Múzeum aukciói 7-8. Bp. 1918. kat. 348. R. 5. tábla (Alvó táncosnő) Bár a képen ábrázolt alakot a legkorábbi ismert forrás, az Ernst Múzeum 1918-as aukciós katalógusa is egyszerűen táncosnőnek nevezi, az attribútumként mellette heverő tamburin és kehely elárulja, hogy kat. ///-25-höz hasonlóan ez a mű is egyike Lötz Károly bacchánsnőt ábrázoló festményeinek. A legkorábbi ilyen témájú művel (MNG) összevetve jól megfigyelhető, hogy mennyit változott Lötz stílusa az évtizedek folyamán. A kései képen a nő testhelyzete keresetlenebb, a póz kevésbé kötődik a klasszikus mintákhoz. Eltűntek a háttérből az antik kellékek, a növényzet buján zöldellik, a festésmód lazább. Lötz művei kapcsolódnak a bacchánsnők ábrázolásának európai divatja által létrehozott sémához (vö. kat. III-2S), de képeit a nőalakok lé giessége, rokokó finomsága, a festésmód könynyedsége megkülönbözteti az ugyanerre a sémára épülő, kiszámítottan sikamlós, akadémikus igyekezettel megfestett aktoktól. V. N . 1-29 LÖTZ KÁROLY BAJADÉR / LÖTZ KORNÉLIA MINT BAJADÉR BAYADERE / KORNÉLIA LÖTZ AS A BAYADERE Olaj, fa; 125 x 180 mm Jelzés n. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 1905-336 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Lötz Károly rajzai 1933. kat. 240. (Bajadér) A fára festett, vázlatos kép könyöklő, fejét kezére támasztó nőt ábrázol félig fekvő helyzetben, felhúzott és széttárt térdekkel, meztelen felsőtesttel. A nőt a könnyű, fátyolszerű ruha és a kitárulkozó póz okán nevezi a szakirodalom bajadérnak. A jellegzetes, egymástól távol ülő szemek Lötz Kornélia arcára emlékeztetnek. A hasonló pózban ábrázolt keleti nő alakja máskor is feltűnik Lötz művészetében, például egy legyezőterven. (Kat. 111-30) Ezek az ábrázolások rokoníthatók a bacchánsnő-képekkel, nemcsak a hanyag testtartás miatt, hanem azért is, mert a bacchánsnőket ábrázoló képeken is megjelennek olyan motívumok (az áttetsző leplek, a párducbőr), amelyek a kor festészetében a keleti figurák attribútumai is voltak - nem véletlenül szerepeltek ezek a művek gyakran Odaliszk vagy Bajadér címmel a kiállítási és aukciós katalógusokban. Ugyanakkor a bacchánsnők általában nem tartják magukat könyökükkel, nincs nyitva a szemük, hanem teljes önkívületben, mámorban fekszenek. A 19. századi európai orientalizmus sematikus Kelet-képének egyik gyakran ábrázolt figurája volt a tétlen, buja keleti nő. Lötz francia kortársainak művészetében számtalanszor feltűnik a sokat sejtető leplekbe burkolt vagy éppen fürdéshez készülődő, ezért teljesen meztelen odaliszk. Nem tudhatjuk, hogy a képhez valóban Lötz Kornélia ült-e modellt. Ezt a nevelőapja által híressé tett hölgyet - az őt ábrázoló festményeket magasztalva - a kortársak és az utókor is gyakran nevezték az örök nőiség megtestesítőjének. A bajadérokat ábrázoló képek mindenesetre hozzájárulhattak ehhez az imázshoz, hiszen enteriőrben, tehát az otthon nőies világában, csábító, de nem mindent feltáró testhelyzetben, és főleg: elkényelmesedett, passzív szerepben ábrázolták Kornéliát. Párhuzamként Morelli Gusztáv fotójára hivatkozhatunk, amely Lötz Károly párnákkal, kerevetekkel, függönyökkel teli műtermében készült, és amelyen hasonló helyzetben láthatjuk a kényelmesen leheveredett leányt. (Magyar Salon XI. [1894] okt. 47-48, illetve VU XLV [1898] 140.) A kép másik oldalán fürdőző nőket ábrázoló vázlat látható. V. N .