Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - III. A „nemzeti" akt / The "National" Nude

III. A „nemzeti" akt A 19. századi magyarországi művészet mint „társadalmi közterület" létrejöttét a Magyar Nemzeti Múzeum alapításától (1802, 1807) számítjuk. Ennek mintája lehetett a londoni British Museum (1753) vagy a párizsi Muséum National (1793) és a hozzá kapcsolódó képzőművészeti akadémia paradigmája. Az intézmény egyetlen épületben kívánta bemutatni az emberi tudás minden területét: a kiállítótérben a tudomány és a művészet között spontán kapcsolat teremtődött. Korszakunk elején a párizsi természettudományi múzeum laboratóriumában Georges Cuvier és Étienne Geoffroy de Sainte-Hilaire az állatok és az emberek közötti „elveszett láncszemként" tekintett az afrikai származású Sarah Bartmannra (1789-1815), a „Hottentotta Venusra", és 1815-től közszemlére állították testének egész alakos gipszlenyomatát. Megállapításaikat Peter Camper aránytanára (1791) alapozták. A művész-anatómus Camper az ókori ember testének hiteles dokumentumát látta a múzeumba kerülő antik görög szobrokban. Az európai embert pedig antropometriailag hitelesítve az evolúció csúcsának vélt antik civilizáció örököseként jelenítette meg. Ennek ellentéteként állította be az afrikai embert, aki a primitívség, a rútság és az ösztönösség kategóriáját testesítette meg, röviden mindazt, ami ellentmondott a klasszicizmus teoretikusai által kidolgozott rangsoroló esztétikának. Camper elmélete alapján íródott Gottfried Schadow művészeti aránytana, a Polyclet (1834) és a hozzá kapcsolódó Nemzeti Fiziognómiai album (1835), amely kitüntetett helyet kapott a képzőművészeti oktatásban. A két kötet a „nemzeti fiziognómia" jegyeivel, az antik görög szobrok testének és koponyájának arányához viszonyítva rendszerezte a föld népeit. A hazai képzőművészet területére „magyarítva" léptek be a női testről kialakult felvilágosodás kori sztereotípiák: az egzotikus nőről, az úgymond „barbár" és „nemes vademberről" kialakult toposzok. Schadow művei alapján az Osztrák-Magyar Monarchia magyarországi művésze is megalkotta a maga nemzeti eszményképét: ahogyan az angol és a francia, ő is a klasszikus görög arcvonásokban „talált rá" saját nőideálja arcára. Pulszky Ferenc igazgató (1869-től) egyidőben szerezte be a Nemzeti Múzeum számára az antik szobormásolatok gipszgyüjteményét, valamint Xántus János japán tárgyi forrásanyagát és értékes fotográfiai gyűjteményét azzal a szándékkal, „hogy a museum az emberiség művészi képzeletének teljességéről adjon képet". / . G Y . The "National" Nude 19th-century Hungarian art became a "public space" when the Hungarian National Library and the National Museum were founded (in 1802 and 1807 respectively). The model may well have been the British Museum (1753) or the Paris Muséum National (1793), together with the paradigm of the related art academy. The institution attempted to represent all fields of human knowledge in a single building: in the exhibition halls art and science entered into a spontaneous relationship. At the beginning of the period in question, Georges Cuvier and Etienne Geoffroy de Sainte-Hilaire of the Museum of Natural History in Paris, looked upon the African Sarah Bartmann (1789-1815), the "Hottentot Venus", as the "missing link" between apes and humans, and exhibited a plaster cast of her body in the museum. They founded their idea on the facial angle theory of Petrus Camper (1791). Camper, an anatomist and artist, considered the Greek sculptures appearing in European museums to be authentic documentation of the physique of ancient man. In his anthropometry he cast European man as the heir to antique civilisation, itself the pinnacle of evolution, while for him African man was the embodiment of primitiveness, ugliness and impulsiveness, the very opposite of what the theoreticians of Classicism considered aesthetically valuable. Peoples outside Europe he thought represented earlier phases of the evolutionary process. Camper's theory became the foundation for sculptor Gottfried Schadow's artistic theory of proportions, Polyclet (1834), and also of his National-Physiognomien (1835), a "collection of physiognomies", highly valued in artist training at the time. Both volumes used the body-skull proportions of antique Greek sculptures as the standard to build "national physiognomies" of the peoples of the Earth. The stereotypes of the Enlightenment about the female body entered the visual arts of Hungary in a "nat~ uralised" form: the topoi of the exotic woman, the "barbarian" or "noble savage" were discovered in the * Roma. Schadow's works were the inspiration for Hungarian artists to create their own national ideals, and E their perfect woman came to have the features of classic Greek sculptures. c Ferenc Pulszky, director of the National Museum from 1869 procured János Xántus's collection of Japanese objects, including a valuable collection of photographs, and at the same time bought plaster casts of "* antique sculptures "so as to allow the museum to provide a full impression of the entirety of the artistic imagination of mankind". / . G V