Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - II. Venus Anatomica / Venus Anatomica - Horányi Ildikó: A női test az anatómiai ábrázolások tükrében / The Female Body in the Eight of Anatomical Representations

11-5 STEPHAN ZICK GRAVID TANBABA PREGNANT MANIKIN Elefántcsont; 17,5 x 5,7 x 4 cm Budapest, Semmelweis Orvostörténeti iMúzeum, ltsz.: 67.944.1.1-5 Stephan Zick (1639-1715) a nürnbergi híres elefántcsont-faragó család egyik tagja. Hazájában, Németországban a 17. században egy viszonylag lanyhább korszak után ismét fellendült az elefántcsont-faragás művészete, s valósággal ipari méreteket öltött. Az anyag viszonylagos drágasága és megmunkálásának nehézségei miatt a csontfaragók munkái leginkább csak a nemesi, tehetősebb rétegek között találtak gazdára, miként ez a terhes nőt ábrázoló szétszedhető baba is számukra készülhetett oktatási céllal. Az öt részből álló faragvány a test külső burkának leemelése után a bélrendszert, a méhfalat és a makk alakú uterusban lévő embriót mutatja be a méretarányok legteljesebb mellőzésével, anatómiailag helytelenül, de a lényegnek megfelelően. A törzs, illetve a magzatot tartó méh kivájásánál a faragási technika figyelmet érdemel. Mivel a megmunkált anyag rendkívül kemény, elképzelhető, hogy - amint Zick kortársáról, a nürnbergi Angermayer Kristófról följegyezték - ismerte az elefántcsont-puhítás és -hajlítás technikáját, miként azok a görög mesterek is, akik az ókorban titkukat megőrizve gyakorolták e technikát. A törzs kivájásánál a belső felületet a művész csiszolatlanul hagyta a természetesség hatása kedvéért. Az uterus feletti orgánumok (szív és gyomor) csupán jelzésszerűek, miként az a festés is, amely az ér- és csontrendszer néhány elemét hivatott bemutatni. Az ábrázolás célja egyértelműen a terhesség volt, a többi szerv ennek értelmében elhanyagolható. A méh belső falán futó erekből egy vékony fonal indul ki, mely köldökzsinórként a magzatot összekapcsolja az anyával. Az ábrázolás nem az anatómiai pontosságra törekedett, csupán illusztrálásra, hiszen a szétszedhető babák e típusa nem a „szakértő" közönségnek készült, hanem a módosabb hölgyek és esetleg a bábanövendékek okításának egyik kedves eszköze volt. A baba karjai mozgathatóak, jobbjával alaphelyzetben szemérmét takarja, balját összerakott állapotban a mell alatti részen nyugtatja (a leemelhető részek leesését akadályozva), s amint a testet kibontjuk, felemelt karja szégyenkezően szeme elé kerül. Az egész alakos, szétszedhető elefántcsontbabák divatba jötte a 17. századra tehető, legtöbb példánya Németországban maradt fenn, hasonlóan a különféle emberi szervek (például fül, szem stb.) csontfaragványaihoz. Bár számukról még teljes körű felmérés nem készült, de a nagyobb gyűjteményekben több mint száz hasonló tanbabát őriznek. Létük bizonyítékul szolgálhat arra, hogy az orvosok feladata abban az időben nem csupán a gyógyítás volt, hanem a módosabb páciensek oktatása is, felkészítése - jelen esetben arra -, hogy megértsék az áldott állapotban lévő testben végbemenő változásokat s a gyermek születésének módját. Erre pedig a legalkalmasabb mód egy háromdimenziós, művészi faragvány lehetett, s a nem a járatlan szemek számára akár érthetetlennek tűnő síkbeli grafika, s nem is a hullák boncolásának drasztikus demonstrációja. H . I . 11-6 BAUHINUS, CASPAR THEATRUM ANATOMICUM. NOVIS FIGURIS AENEIS ILLUSTRATUM ET IN LUCEM EM ISSUM OPERA ET SUMPTIBUS THEODOR] DE BRY P. M. RELICTA VlDUAE ET EILIORUM IOANNIS THEODOR] ET [OANNIS ISRAELIS DE BRY. FRANCOFURTI AD MOENUM, MATTHEUS BECKER 1605. Papír; 19 x 12 cm, bőrkötés 7 számozatlan pagina, 1314 pagina, 129 tábla (39 tábla, 18 tábla, 32 tábla, 27 tábla, 13 tábla) Koll. 1. Budapest, Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár, ltsz.: 43147.1 Címlap: rézmetszet Az eredetileg hugenotta Bauhinok hat nemzedéken keresztül gazdagították orvosokkal és természetbúvárokkal az emberiséget. Gaspard Bauhin (1560-1624) Bázelben született, ahol botanikát és anatómiát kezdet tanulni, majd 1577-től Padovában folytatta tanulmányait. Miután végigbarangolta egész Itáliát, 1579-ben Montpellier-be ment, doktori címét 1581-ben Bázelben védte meg. Ugyanekkor Felix Platter elnökletével egy öt napig tartó anatómiai demonstrációt hajtott vére egy férfi holttestén hetven néző jelenlétében - ekkor már tíz év óta nem történt Bázelben nyilvános boncolás. 1589ben az anatómiai és a botanikai tanszék élére került, majd 1614-től a gyakorlati orvostant oktatta. Az anatómia kutatásában a legfőbb érdeme, hogy kísérletet tett az anatómiai elnevezések egységesítésére, számos általa ajánlott kifejezést ma is használunk. O vezette be a tudományos osztályozás binominális nomenklatúráját a medicinában és a botanikában. Theatrum anatomicum című műve Bázelben jelent meg 1591-ben, ennek a szövegét 1605ben Theodor Bry bővítette rézmetszetes ábrákkal fiai segítségével. Az ábrák túlnyomó többsége lényegében a vesaliusi metszetek imitációiként fogható fel, noha a metsző több helyütt olyan változtatásokat eszközölt rajtuk, amelyek aláhúzták az eredeti képek allegorizáló, moralizáló tartalmát. (Pl. Vesalius furcsa tartású, könyöklő csontvázának kezébe a halált szimbolizáló kaszát adott.) A címlapon jobbra helyet foglaló nőalak az évszázadokon keresztül a női szépség ideáljának tartott Medici Venus terhes boncolatában bemutatott adaptációja. A Venus Pudica néven is ismert figura kebleit és szeméremdombját szemérmesen eltakarja. Ez a nőtípus számos anatómiai tankönyv lapjain megjelenik (például Bacchetonus, Tulp stb.). Bry, Theodor de (1528-1598) holland rézmetsző, és fiai: Bry, Johann Theodor de (15611623) és Bry, Johann Israel de (1570-161 1) Frankfurt am Mainban dolgozó metszőcsalád, Hoefnagellel és Boissard-ral is dolgoztak.