Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - II. Venus Anatomica / Venus Anatomica - Horányi Ildikó: A női test az anatómiai ábrázolások tükrében / The Female Body in the Eight of Anatomical Representations

Johann Adam Kulmus (Kulmo) (1689-1745) Breslauban született, és 1711-től Halléban, Lipcsében, Strassburgban és Bázelben tanult, orvosdoktori oklevelét 1719-ben szerezte meg. Miután végigjárta Hollandia tudományos központjait, Danzigban (Gdansk) telepedett le, ahol 1725-től orvoslást és fizikát oktatott a helyi gimnáziumban. Anatomischen Tabellen címmel 1722-ben (Danzig) jelentette meg először anatómiai tárgyú művét, amely számos nyelven (francia, holland, latin) több kiadást is megért. A latin nyelvű fordítása először 1731-ben jelent meg, amelynek címlapképét Jan Caspar Philips (1700-1773 körül) holland rézmetsző készítette. A térképeiről és könyvillusztrációiról ismert metsző, aki von Verkolje anatómiai illusztrátoraként is dolgozott, a XIV. Lajos nevét viselő stílus kései modorában mutat be egy boncolási jelentet, amely az anatómia practica allegóriájaként fogható fel. A 18. században az egyetemi bonctani nagyelőadások kivételével a boncolás már elveszítette korábbi nyilvános jellegét, már nem annyira demonstráció, mint inkább kísérletezés, illetve kutatás. Az anatómiai teátrumokból a boncolás átvonul - patológiai vizsgálat esetében - a kórházakba, az egyetem kisebb „maceráló" helyiségeibe vagy akár az orvos magánházának rejtekébe. Tudomásunk van olyan esetekről is, hogy érdeklődő laikus polgárok boncoltak saját könyvtáraikban, ez egy időben divatjelenségnek számított. Noha még fel-feltűnik az anatómiai könyvek címlapjain a régi, hagyományos teátrumjelenet, ezeket már egyre inkább a közönségtől elzárt kisebb színtereken mutatják be. Jelen esetben is egy könyvtárszoba jelenti azt a műhelyt, ahol a boncolás megesik. Viszont nem csupán az előtérben bemutatott bonctani eszközök és a morális intelmeket sugalló kaszás preparált csontváz sejteti, hogy itt egy orvos könyvtáráról van szó, hanem az a piskóta formájú boncasztal is, amely a régebbi egyszerű faasztalokat a speciális funkció miatt lassan kezdi felváltani. Az asztalon kiterített mezítelen női test méltóságot sugall, s nem maradhat el az a szokásos mozdulat sem, mellyel ágyékát elrejti a kíváncsi tekintetek elől. A könyv második képtábláján a férfi és a nő páralakja látható, s itt érdekes módon a férfi mutatja a hátát a nézőnek, nem a nő, aki bizonyára egy előképről való másolás következtében a bal oldalra kerül. 1731-et írunk, de még mindig elmondható, hogy Vesalius bűvköréből nehéz kikerülni. A Kulmusnál megjelenő emberpár még mindig a Vesalius Epitomé\ében (1543), illetve a Fabrica német kiadásában (1555) található Ádám és Éva alakját ismétli kis változtatásokkal. A nőalak ugyanaz, viszont a férfi az alaptesttartás megtartásával hátat fordít, s az eredeti metszeten kissé eltartott jobb kezét itt behajlítva felemeli. Elmaradnak a konkrét bibliai utalást tartalmazó ikonográfiái motívumok is, s már inkább hasonlít az ábra egy pásztor és egy nimfa között bukolikus tájban zajlódó párbeszédre, mintsem az első emberpár vétkét felidéző alakokra. H . I . 11-7 KULMUS, JOHANNES ADAMUS TABULAE ANATOM

ICAH IN QUIBUS CORPORIS HUMANI OMNIUMQUE E1US PARTIUM STRUCTURA E USUS BREVISSIME EXPLICANTUR, ACCESSERUNT MAJORIS PRSPICUITATIS CAUSA: ANNOTATIONNES ET TABULAE AI NI AI.. AMSTEI.AEDAMI, JANSSONIOWAESBERGIOS 1

73 1. Papír; 16,3 x 10,4 cm, vászonkötés 5 számozatlan lap, 179 pagina, 28 tábla Budapest, Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár, ltsz.: 1967 Címlapkép: rézmetszet. Jelezve b. 1.: J. C. Philips inv., j. 1.: et fecit 1731; címfelirat: TABULAE / ANATOMICAE, / JO. AD. KULMI, Med. Doct. / et P.P.O. atq. A.N.C.S. A nyomat alatt: Amstelodami Apud Janssonio-Waesbergios, 1731 Rézmetszet, tabulajelzet: II. 11-8 Nicolaus Tulp (1593-1674) Amszterdamban született, 1614-ben Leidenben védte meg orvosdoktori disszertációját, ahol később anatómiát oktatott, de betöltött városi tisztségei mindig Amszterdamhoz kötötték. Alakját nemcsak művei, de Rembrandt is halhatatlanná tette Tulp doktor anatómiája című képével. Tulp már azon anatómusok nemzetségéhez tartozott, akik anatómiai kutatásaik során a betegség szimptómáinak kimutatását tartották fő céljuknak, s az egyedi különbségek bemutatása által a patológiai anatómia, a post mortem orvostudomány fejlődését segítették elő. Művének címlapja az architektonikus ornamentikájú címlapok sorába illeszkedik, a férfi és a nő között már helyet kap az összehasonlító anatómiai kutatásokra utaló majomalak. A jobb oldali női figura egész alakos változata a mű XVII. tábláján kissé finomabban metszett, a méh kóros elváltozását bemutató ábrának. A bájosan mosolygó, kezét a mellére szorító hölgy ikonográfiája a Medici Vénusszal analóg nőalakok sorába illeszkedik. TULPIUS, NICOLAUS OBSERVAnoNEs MEDICAE. EDITIO NOVA, LIBRO QUARTO AUCTIOR, ET SPARSIM MULTIS IN LOCIS EMENDATIOR. AMSTELREDAMI, APUD DANIELEM ELZEVIRUM, 1672. Papír; 17 x 11 cm, bőrkötés 5 számozatlan lap, 392 pagina, 1 tábla Budapest, Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár, ltsz.: 1573 Címlap: rézmeszet Lib. IV. 351. pagina, rézmetszet, jelzet: t. XVII. Hydrops cornuum uteri.