Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - II. Venus Anatomica / Venus Anatomica - Horányi Ildikó: A női test az anatómiai ábrázolások tükrében / The Female Body in the Eight of Anatomical Representations

RYFF, GUALTHERUS HERMENIUS DAS IST DES MENSCHEN (ODER DEIN SELBST) WARHAFFTIGE BESCHREIBUNG ODER ANATOMI... I541 Papír; 28 X 19 cm, félbőrkötés 5 számozatlan lap, 73 pagina, 26 egész oldalas, 4 szövegközti ábra. Nyitva a 71. lapnál. Budapest, Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár, ltsz.: 5532 Jelzet: (Anatomi / Contrafactur und beschreibung) aller glider menschliche cörpers Walther Hermann Ryff (Reiff, Ruf, Rivius) strassburgi sebészorvos volt a 16. században, aki Vesalius és Dryander társaként Jacobus Sylviusnál tanult Párizsban. Számos összefoglaló jellegű műve jelent meg német nyelven az orvostudomány minden területéről. „Az emberi együgyű31 ség miatt különös jóindulattal először fogalmazták német nyelven és hozták nyilvánosságra" anatómiai művét is, amely bár még erősen emlékeztet egyes jegyeiben a korábbi sebészeti traktátusokhoz (a középkorban anatómiai jellegű ábrák csak ezekben jelentek meg), már az önálló anatómiai tárgyú munkák körébe tartozik. Fametszetes ábráit nagyrészt Dryander (Anatómia capitis humani. Marburg 1536.) és Vesalius (Tabulae anatomicae sex. Velence 1538.) munkáiból veszi át. A férfi és a nő trónszerű képződményen ülő figurái többször is megjelennek, amelyekhez még a sebészeti munkákban megszokott rámutató nyilas magyarázatok kapcsolódnak. Noha a Ryff-féle anatómia még a Vesalius Fabricája előtti anatómiai tudást tükrözi, ábrái ornamentikájukkal, az „élő hullák" típusával már a reneszánsz szellemiségű képek sorába illeszkednek. Az embert, mint Isten legcsodálatosabb teremtményét interpretálják, az antik istenségekhez hasonló, trónoló figurák minden ízükben a Teremtő által alkotott funkcionalitás kifejezői. A nőalak genitalis szerveit a galénosi logika által mutatják be, az anyai testben való fogantatás az ember isteni csodaként való létrejöttét, az „alkotást" dicsőíti. H . / . 11-2 VESALI[US], ANDRE[AS] ANATÓMIA, DEUTSCH, EIN KURTZER AUSZUG DER BESCHREIBUNG ALLER GLIEDER MENSCHLICHES LEYBS AUS DEN BUCHERN DES HOCHGELERTEN HERN D. ANDRÉE VESALIJ VON BRÜSSEL / Rö. KEY. MAY. LEYE ARTZTS / SAMPT DEN FIGUREN VND DERSELBEN AUSSLEGUNG / ALLEN DISER LÖBLICHEN KUNST LIEBHABERN, SO DAS VNAUSPRECHLICHE WUNDER WERCK GOTTES IN DER NATUR ZUERFAREN LUST HABEN VND SONDERLICH WUNDÄRTZTEN DEUTSCHER NATION ZU NUTZ INS DEUTSCH GEBRACHT. GEDRUCKT ZU NÜRNBERG BEIM JUL. PAULO FABRICIO, 1551. Papír; 37,5 x 29 cm, félbőrkötés 87 pagina, 40 tábla Budapest, Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár, ltsz.: 41842 Rézmetszet, jelzetlen A német családból származó Andreas Vesalius (1514-1564) Brüsszelben született, s tanulmányait Leuvenben, Montpellier-ben és Párizsban végezte, 1537-ben Padovában avatták orvossá. 1539-ben meghívást kapott a padovai egyetem anatómiai tanszékére, itt mutatta be híres nyilvános boncolásait. Első anatómiai jellegű munkája 1538-ban jelent meg Tabulae anatomicae sex címmel (Velence, Vitalis), amelynek fametszeteit Jan Stephan van Calcar (1499-1546 /1550) készítette, s feltehetően ő volt Vesalius főművének, az 1543-ban megjelenő De humani corporis fabrica libri septem (Bázel, Oporinus) évszázadokig példaadó értékű képanyagának rajzolója is. A mű jelentősége nemcsak abban áll, hogy rámutat arra, hogy az emberi testet az anatómus csak a saját boncolási tapasztalataira támaszkodva tudja helyesen bemutatni, hanem abban is, hogy a szöveg és az illusztráció együttes fontosságát hangsúlyozza. A Fabricával egy időben az Oporinus nyomda kiadta a mű kivonatos változatát is Suorum de humani corporis fabrica librorum Epitome címmel, amely már a gyakorló orvosok, sebészek, borbélyok igényeit volt hivatott kielégíteni. A két mű képanyagában eltérés mutatkozik, az utóbbiban csupán 12 tábla van, viszont új képek is kerültek a könyvbe, köztük az az Ádám és Éva figuráját ábrázoló lap, amely a későbbiekben meghatározó mintájául szolgált az anatómiai művekben felbukkanó aktábrázolásoknak. A morális jelentésű, de az ember külső megjelenését is bemutatni hivatott képtáblán a nő alakja a szemérmes Venus Pudica ikonográfiáját követi, miként azt a Fabrica első német kiadásában is láthatjuk. A Nürnbergben 155 l-ben kiadott német nyelvű fordítás az Epitome szövege alapján készült, képanyagában pedig a Fabrica és az Epitome ötvözete, de a metszetei jóval gyengébb minőségűek, s az a címlap se került már a nyomtatvány elejére, melyen Vesalius látható, ahogy korának nagy tudósai körében egy női tetemen demonstrálja az emberi test csodálatos, isteni remekműként feltárulkozó belső világát. H . I .