Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Katalógus / Catalogue - II. Venus Anatomica / Venus Anatomica - Horányi Ildikó: A női test az anatómiai ábrázolások tükrében / The Female Body in the Eight of Anatomical Representations
anatómia tudománya, mely már nem az idealizált általánosra, hanem az egyedi specifikumokra fekteti a hangsúlyt.' Noha a folio méretű atlaszok soha nem tűnnek el az anatómiai munkák közül, de egyre több a kis méretű könyvecske, ahol már nem a csont- és izomtan a domináns, hanem a belső szervek működése. Míg korábban az orvosi jellegű és a művészanatómia nem vált el élesen egymástól, hanem mindkét közönséget megcélozta, mostanra már kezdett aktuálissá válni, hogy a művésznövendékek számára önálló anatómiai műveket hozzanak létre, melyek speciálisan az emberi izomzatra, arányokra, mozgásra stb. koncentrálnak. Ez a szétválás természetesen párhuzamosan zajlott a művészek akadémiai képzésének kialakulásával, megszervezésével. A 18. század második felében a művészeknek a grafikai anatómiai illusztrációk rajzolása és metszése mellett egy másik fontos feladat is jutott. Ekkor kezdett ugyanis erősödni az az igény, hogy mind a szaporodó medikusok, mind a müvésznövendékek számára olyan mesterséges preparátumokat állítsanak elő, melyek kiegészíthették s kiválthatták a „tetemhiánnyal" küszködő boncolási demonstrációkat. Az emberi test boncolása közben készült naturális preparátumok a különféle újabb és újabb technikáknak köszönhetően már minden egyetem anatómiai gyűjteményének kötelező elemeivé váltak, s már korábban is készítettek fából, elefántcsontból és viaszból anatómiai plasztikákat. A holland és francia anatómusoktól kezdték visszavenni az itáliai mesterek a kezdeményező szerepet, s az orvosok és viaszszobrászok együttműködésére épülő firenzei, bolognai műhelyek mesterfokra emelték az anatómiai viaszszobrászatot.' s A leghíresebb műhely kétségtelenül a firenzei volt, amely a Palazzo Pitti természettörténeti és fizikai stúdiójában működött 1775-től Felice Fontana (1730-1803) anatómus vezetésével. Itt olyan európai hírű viaszszobrászok és anatómusok dolgoztak együtt, mint például Clémente Susini (1754-1814) vagy Paolo Mascagni (1752-1815). A tudományos és művészi kivitelezés tekintetében egyaránt magas színvonalat képviselő anatómiai demonstrátumok legszebb darabjait készítő műhely évtizedeken keresztül látta el Európa egyetemeit az oktatáshoz nélkülözhetetlen anatómiai készítmények viaszból készült változataival. A különféle kisebb szervektől kezdve az egész alakos bonctani figurákig több ezernyi viaszpreparátum dicséri az anatómusok és művészek összehangolt munkáját. Az anatómia naturalis preparáló technikáival kikészített emberi orgánumokról a szobrászok nem csupán precíz másolatokat készítettek, hanem a klasszicizáló művészi ízlés összes szépségét, esztétizáló, szelíd szenvedélyességét viaszba formálták. Goethe itáliai utazásai során látogatást tett az akkor már klasszikussá vált műhelyben, s a Wilhelm Meister vándoréveiben hosszan foglalkozik is e borzongató hely kapcsán felmerült gondolataival, a preparátumok hasznosságával.'" Az 1780-ban Firenzébe látogató II. József rendelt egy 1192 darabból álló kollekciót Fontanától a bécsi Katonai Orvosi-Sebészeti Akadémia számára, 2 " mely 1786-ban öszvérháton meg is érkezett rendeltetési helyére. A gyűjteményből kalapos királyunk 1789-ben a pesti orvosi fakultásnak ajándékozott egy kisebb részt, többek közt azt a női test nyirokrendszerét bemutató egész alakos figurát is, amely szépségével méltán érdemelte ki a Venus Anatomica elnevezést. 21 Párdarabjai a bécsi Josephinumban (Anatomica Gynecologum) és a firenzei La Specola gyűjteményében láthatóak. A viaszmodellek előképeit az itáliai barokk szobrászatban kereshetjük, bár a barokk dinamikus kompozíciója egy évszázaddal később a mértéktartó klasszicizmus hatására nyugodtabb lesz, s kevésbé patetikus. Ha visszatérünk az anatómiai könyvek grafikai illusztrációihoz, s fellapozzuk a 18. század második felében készült munkákat, nem sok változást tapasztalhatunk a női test ábrázolása terén, leszámítva azt, hogy a szülészet, illetve nőgyógyászat a férfiakra rótt hosszú tilalom alól felszabadulva végre helyet kaphatott az orvostudomány elismert szakágainak sorában, s ebből kifolyólag az ez irányú szakirodalmi tevékenység is megnőtt. 22 Egyrészt szaporodott a bábák számára írott felvilágosító irodalom, másrészt a szülészettel és a női betegségekkel kapcsolatos tankönyvek száma is jelentősen emelkedett, s olyan csodálatos, művészi igényű anatómiai atlaszok születtek, mint például az angol William Smellie (1697-1763) A set of anatomical tables-je (London) 1754-ben. Az ilyen jellegű művek illusztrációi viszont már csak az egyes női genitalis szervek, illetve az embriók minél pontosabb, részletekbe menő ábrázolására törekedtek, az egész alakos nő, mint az anatómia tárgya e speciális kérdések tekintetében nem volt cél. Fontosabb problémakör volt, ami mindig is izgatta az orvostudományt, a teremtés csodája, az ember születésének titka. Nem elemezném részletesen azokat az elképzeléseket és tévedéseket, amelyek az ókortól kezdve a nemzés és a testnedvek, a hő, az orgazmus és egyéb más összetevők kapcsolatát boncolgatták, hisz irreleváns lenne olyan tudást elvárnunk azokban a korokban, midőn a mai tudósok számára alapvető diagnosztikai és kutató eszközök léte még fel sem merülhetett. 23 Csupán a mikroszkopikus vizsgálatok megindulása után, Carl Ernst von Baernek (1792-1876) köszönhetően válhatott a cellulárembriológia tudományággá, s körvonalazódhatott például a sejtmag, a sárgatest fogalma vagy akár a menstruációs vérzés mibenléte. Korábban már felvillantottam azt a problémát, hogy a nemek közötti különbségekről vallott felfogások a
