Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Katalógus / Catalogue - II. Venus Anatomica / Venus Anatomica - Horányi Ildikó: A női test az anatómiai ábrázolások tükrében / The Female Body in the Eight of Anatomical Representations
fogható bizonyítékához még akkor is nehéz minden érzelem nélkül viszonyulni, ha az a tudományos megfigyelés rideg tárgya. A holttest a maga félelmetes, ösztönösen borzongató mivoltában közös emberi sorsunk jelképe, így ábrázolása sem lehet mentes az érzelmi reakciók tükrözésétől. Míg a 17. század közepétől az anatómiai vizsgálódások egyre inkább az egyedi különbségek megkülönböztetésére irányulnak, s a patológiai anatómia megszületése felé haladnak, addig azok a bonctani ábrák, amelyeken az emberi arc még szerepet játszik, nem tudnak elszakadni a művészi kifejezőeszközök descriptív megfigyeléseken túlmutató többlettartalmától. Noha a klasszikusan mosolygó, szelíd szépségű ideálok nem tűnnek el a fabulákról, de egyre gyakrabban kerülnek konfliktusba testük sokszor kegyetlenül naturális lemeztelenített valóságával. A szépség és a realitás ütköztetése aláhúzza a barokk patetikus drámaiságába, kegyes retorikai gondolatrendszerébe illeszkedő mondanivalót, s a földi hívság megszégyenül a halál hátborzongató, színpadias bizarrságában. Lassanként a szenvedélyes, élő, mozgó holttestek ábrázolásai is átalakulnak. Bár az arcokról az érzelem nem tűnik el, de az már inkább tükrözi a haláltusa kínjait, a szenvedést. Testük élettelenné válik, tehetetlenül fekszenek vagy lógnak a boncolást segítő felfüggesztő köteleken, rögeszmésen hangsúlyozva a halál hatalmát. 15 A barokk anatómiai atlaszok egyik legszebbike Govaerd Bidloo (1649-1713) holland anatómus Anatómia corporis humani (Amsterdam 1685.) című munkája, melynek sajátos atmoszférájú tábláit éppoly szívesen másolták és alakították át, mint korábban a vesaliusi metszeteket. Gulielmus Cowper 1687-ben (Oxford) - az előzmények említése nélkül - a Bidloo-féle atlasz Gerard de Lairesse (1641-1711) által készített metszeteit ismét megjelentette, s Bidloo szövegét szó szerint átvette, melynek nyomán a két szerző között hosszas plágiumvita bontakozott ki, de 1750-ben az atlasz latin fordítása megint csak Cowper neve alatt látott napvilágot [Anatómia corporum humanorum... Ultrajecti 1750.). A vanitatum vanitas gondolatrendszerével erősen átitatott képek között többször megjelenik a nő alakja, s a hasi boncolatok mellett már a hát leképezésével és mellűri boncolattal is találkozhatunk. A rézmetszeteken egyfelől olyan idealizáló elemek jelennek meg (például szépen elrendezett leplek a szeméremtesten), amelyek a női test szépségét hivatottak hangsúlyozni, másfelől a szépség ellenpontjaként a halál, az adott helyzet realitását emelik ki az olyan részletek, mint például az élettelen testet tartó függesztek a nyakban stb. Kétségtelen, hogy a barokk művészet stiláris jellemvonásai és szellemisége kedveznek a morbid témáknak, így nem véletlen, hogy a haláltánc ikonográfiái motívumának második virágkora is erre az időszakra tehető, s a mindennapi lét megannyi szintjén a halál hatalmára figyelmeztető csontvázak divatja egyre jobban eluralkodik. Soha ennyi mártírium, haldoklási jelenet nem keletkezett a művészetben, talán csak a romantika sírboltjelenetei szárnyalják túl e műveket. Viszont az is igaz, hogy akár az ellenreformáció, akár a reformáció szellemének oldaláról tekintjük, a meztelen női testet ábrázolni csupán korlátok között, viszonylagos puritánsággal engedélyeztetett. Hol vannak már Charles Estienne erotikus jelenetekbe ágyazott női anauiv művi ues uoizsclmeiders ist sehr vorzüglich; die Zeichnungen sind weder geschmackvoll, noch anatomisch richtig, das Beste sind noch die gan per, die Anatomie ist durchaus vorvesalisch, in den Baucheinge weiden g°ani nd unwahr; besser sind die ßrustcingeweide, Gehirn und Auge. Die Tale meistens ganzi vor mit vielem so dass das Anatoniische zu undeutlich wii sind die Körper krischen , oft a in wunderlicher derliclien Slellu zeichnet. Die w Figuren sind in weitbesser als ( liehen; von die tern sind die frül fein unbeholfem leicht nach ält< netianisch-paclu Vorbildern , die von S. 236 his hern sich dagf kühnen Weise i narroti. Von S sind in vielen ga gureri tlieParliee, Anatomie entha besondere sie \ men mit ihren zeichnenden Bu< umfassende H. chen eingesetzt , man die Grenze i satzes mehr ode ger deutlich bem haben die Figuren somit vor oder nach dem Erscheinen des Werkes noch zu an. anatomischen Zwecken gedient. Die Angahe der Vorstellung ist auf besonderen i>. der Tafel mit Typen eingedruckt und konnte also entfernt werden. Im Ganzen sind tómiai figurái, melyeket del Vaga 16 szerelmi jelenetei után metszettek? (1. kép) Legfeljebb szégyenlős mosoly, a kényes részeket eltakaró kéztartás vagy leplek, s a fügefalevél maradt. Igaz, meg is változik az anatómiai kutatások iránya. A test feltérképezése már nem annyira a nagyobb egységek topográfiájára irányul, hanem a mind kisebb részletek és a jóval nehezebben felfejthető keringési, idegi összefüggések feltárása kerül előtérbe. Az ábrák ennek megfelelően speciálisan egy-egy szerv, részterület bemutatására irányulnak, s már a mikroszkopikus anatómia előfutárait köszönthetjük. Az élő szervezet működésének hibáit a holtakon kereső orvosok munkája nyomán pedig megszületik a patológiai 1. CHARLES ESTIENNF. A NŐI TEST ANATÓMIAI ÁBRÁJA ANATOMY OI THE FEMALE BODY 1545 L. Choulant anatómia-történetéből, 1852, Budapest, Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár
