Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Imre Györgyi: A modell / The Model

a félmeztelen afrikai vagy afroamerikai nőket ábrázoló metszeteknek egyikét, amelyek ekkor világszerte, számtalan képi variációban keringtek. „Magyarítva" léptek be a hazai képzőművészet területére a női testről kialakult felvilágosodás kori sztereotípiák is: az egzotikus nőről, az úgymond „barbár" és „nemes vademberről" kialakult toposzok részben beépültek a romantikus karakterjegyek közé. Talán egy viseletkép lehetett előképe a Nagy Ignác Jóslat című írásához tartozó illusztrációnak (Kat. III-ll-l) és Barabás Miklós Utazó cigánycsalád (1843) című olajfestménye"

1 (Kat. 111-12) fedetlen keblű leányalakjának. Lötz Károlynak Az Ország Tükrében publikált képe a cigánylányról azonban a kor egy másik toposzával értelmezhető, amely az egzotikus nőt - a pihenő vagy pipázó török odaliszkhoz hasonlóan erotikus és frivol képzetekkel társította."

6 (11. kép) Miközben a világ népeinek a reneszánsz Cosmographiák hagyományát folytató bemutatása, a forrásértékű metszetek és útirajzok révén, inspirálta a művészeket, a Nemzeti Múzeum új kortárs művészeti Képcsarnokába nem került több fürdő nő Marastoni Jakab Görög nője mellé. Canzi Ágostnak a francia egzotizmus által inspirált, az 1820-as évektől megfestett keleti női már csak az 1930-as években kerültek a Fővárosi Képtár gyűjteményébe. (Kat. 111-13) Johann Joachim Winckelmann a görög szépségeszménynyel kapcsolatban megfogalmazott „karakterológiája" előkészítette azokat az esztétikai parcellákat, amelyeken a szép elvont formáira építő „nemzeti szép" kategóriái meggyökereztek: „Ilyen - az anyag közönséges formája fölé emelkedő - fogalmak szerint alkották a görögök az isteneket és az embereket. Az isteneken és az istennőkön a homlok és az orr csaknem egyenes vonalat képez. [...] Gyaníthatnánk, hogy ez a képződmény a régi görögöknek éppoly sajátja volt, mint a kalmüköknek a lapos orr, a kínaiaknak a kicsiny szem" - írta Winckelmann."

7 A széles körű képzőművészeti oktatási tananyag része lett a 19. század folyamán Peter Campernek az emberi koponyáról kiadott antropometriai munkája (1791), amelyben az anatómusművész az ókori ember testének hiteles dokumentumaként, illetve forrásaként tekintett a múzeumba kerülő antik görög szobrokra. Az európai embert pedig antropometriailag hitelesítve az antik civilizáció örököseként jelenítette meg."

8 (Kat. 111-4) Gottfried Schadow Polyclet (1834. kat. 111-6) című, németül, franciául és angolul is publikált mintarajzkönyvében Polykleitos aránytanát mutatta be, amit antik szobrokon - többek között a Medici Venuson - és különböző korú és nemű emberi egyedeken is szemléltetett. E műve „mellékleteként", illetve „kiegészítőjeként" adta közre Schadow Nationalphysionomieen (1835. kat. III-7) címmel francia és német nyelven azt a fiziognómiai képgyűjteményt és szövegkötetet, amely a különböző népeket ún. nemzeti karakterarcokon mutatja be húsz táblán. A két kötet, a „nemzeti fiziognómia" jegyeivel, az antik görög szobrok testének és koponyájának arányrendje viszonylatában rendszerezte a föld népeit. Ebben követhetjük nyomon a női nem „fejlődését" Sarah Bartmanntól a Medici Venusig, pszeudo-tudományos időrendiségben. 11. Lötz Károly: Cigánylány. Az Ország Tükre illusztrációja (Gypsy Girl. Illustration for Ország Tükre), 1863 Schadow antropometriai tanulságokkal átértelmezett „nemzeti" testfelfogása alapján az európai tudós festő aki a klasszikus görög kultúrát tartotta ideáljának - nemzeti karakterjegynek tekintette a „görögös" testet és arcot. Ennek alapján választotta ki a „megfelelő" női modellt, és a Venus-szobrok egyikének mozdulatába állította, hogy létrehozza „nemzeti fiziognómiai" tervének megfelelő aktját. Nemcsak az angol és a francia művész, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia magyar művésze is eszerint alkotta meg a maga nemzeti eszményképét és az antik arcvonásokban „talált rá" saját nőideálja arcára. Lötz Károly Marastoninál és Carl Rahlnál sajátította el a velenceies-görögös nőideált. Székely Bertalan 1881-ben jegyezte fel vázlatkönyvébe Schadow művét Die Nationalpbisiognomie címen, és Lédája megfestéséhez maga is „egy görögös leányarc" modelljének kiválasztásával kezdett hozzá. Tanítványa, Kiss Lajos egyik bonctani tábláján feltüntette a mestertől másolt koponyára a „Camper-féle arcszög"-et.

119 (Kat. IV-19) Székely a nemzeti festészet érdekében már az 1860-as évektől az alaktan kapcsán is foglalkozott a nemzeti originalitással, amelynek forrását 1871-es feljegyzésében - Geoffroy de Sainte-Hilaire-re utalva - a klímában, a típusban, az öltözékben jelölte meg.

120 Székely Bertalan az 1880-as évek elején festett fürdő nőjének egyenes homlokú görögös arcélt rajzolt, és mellé feketealakos görög vázát állított, éppúgy, mint Lötz Károly is pihenő bacchánsnője és bajadérja mellé, illetve az új Műcsarnok mennyezetképén a görögös leányalak által megjelenített művészet-allegória kezébe. (Kat. 111-27, 23; VII-15) Lötz görögös és keleties odaliszkjainak sorát többek között Fürdő után\a. (1880 körül) és Alvó bacchánsnő)^ nyitotta meg. (Kat. 111-24) E művei, összefüggésben a