Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Imre Györgyi: A modell / The Model
10. Pollack Mihály: A Magyar Nemzeti Múzeum tervrajzának XL táblája (Plate Xlth of the Plan of the Hungarian National Museum), 1838. Kupferstichkabinett der Akademie der bildenden Künste, Wien T t4P függött a Nemzeti Múzeum intézményével." Kubinyi Ágoston egyúttal az Akadémiát Gyámolító Társulat alelnöke lett. Marastoni és Kubinyi együttműködése a Múzeumot egy új „művészkultusz" színterévé tette, ahol összekapcsolódott a művészképzés a kortárs művészet muzeálissá tételével és a műkereskedelemmel. 100 A Marastoniiskola növendékeinek vizsgarajzait például évente a kortárs műkereskedelmet bonyolító Pesti Műegyletben állították közszemlére. 101 (Kat. V-17) A múzeum és az akadémia kapcsolata a képtárat magába foglaló velencei akadémia mintáját is követte. Marastoni akadémiáját szintén velencei minta szerint tervezte Hild József, amikor abban a velencei akadémiához hasonló, felsővilágítású műtermet alakított ki, 102 ahol „az üvegtáblákkal ellátott háztető résen leömlő világfény ábrándoztatólag tört meg a fehér gipszszobrokon". 103 Itt az antik szobrok és feltehetően Canova klasszicista műveinek kicsinyített mintái között - folyt az akadémiai alakés gipszrajzolás. 104 (Kat. V-16) Pollack Mihály új múzeuma évtizedekre megszabta a létrejövő múzeumi képzőművészet kereteit. Ezeket a kereteket a Múzeum 1842-es tervrajzán ismerhetjük meg legpontosabban. Ott az építész maga rajzolta be a tervezett képzőművészeti díszítést is, mely az antik mitológát a nemzeti őstörténet jeleneteivel társította volna. A bécsi Kupferstichkabinett"" őrzi a múzeumterv egyetlen teljes példányát. Ennek lapjain megjelenik a tervezett belső díszítés is. A XI. lapon a leendő nemzeti könyvtár folyosója látható, ahol az onnan nyíló őslénytár ajtaja fölött mamutfej díszeleg (10. kép): a „természetiek" tára és a képtár, a „kézműtan tárával" közösen, végül valóban a második emeleten kapott helyet. 10 " Mindez a kor evolucionista vélekedését szemléltette a nép, a tudomány és a művészet leszármazásáról. 107 Ez a díszítés végül, a timpanon kivételével - pénzhiány miatt - nem valósulhatott meg. " IX Az épület külsején, a homlokzat timpanonján középen trónoló Pannónia, valamint a két oldalán a Duna és a Dráva allegorikus alakjai 109 az ország kiterjedését jelölték. A múzeumban pedig, egy „új humanizmus" jegyében, a Nyugat-Európában kialakulóban lévő módszertan szerint, enciklopédikus igényű gyűjtőmunka indult meg elsősorban a hazai népcsoportokról. Erről a hőskorról Európában a következőképpen emlékezett meg James George Frazer: „miként a reneszánsz korának tudósa Görögország és Róma poros kéziratai között nemcsak új szellemi táplálékot, hanem feltáratlan munkaterületet is talált, ugyanúgy a világ minden részéből [...] állandóan áradó anyagtömegben a tudás új területét kell látnunk, amelynek birtokbavétele számtalan tudósnemzedék erőfeszítését igényli". 110 A múzeumból indult ki a népek karakterológiájával és az ember „paleontológiájával" foglalkozó európai kutatás, valamint az ezt egy antik aránytannal egyeztető művészet egyaránt. A tudományban mintaadó párizsi természetrajzi intézetben Georges Cuvier és Etienne Geoffroy de SainteHilaire az emberi nem leszármazásának folytonosságáról végzett kutatásaik „szakmai koronájaként", az „elveszett láncszemként" mutatták be Sarah Bartmann testének preparált maradványait. 111 (Kat. IIIS) E document humain kiállításának ideáját feltehetően Bécsből „importálták", ahol a „hagyományteremtő" II. Ferenc császár bécsi udvari Naturalienkabinettjében helyezte el 1796-ban Angelo Soliman testének preparátumát. A köztiszteletben álló, több nyelvet beszélő és művelt szabadkőműves mór életében a Liechtenstein, majd a Lobkowitz grófok személyi titkári posztját töltötte be. Halála után azonban polgári ruháitól megfosztva, meztelenül, tolldíszben állították ki „testét", amerikai tájban és kitömött állatok között. 1802-ben a nápolyi király ajándékaként egy afrikai leány preparátumát állították mellé társaságként - annak ellenére, hogy Angelo Soliman leánya, Josephine von Feuchtersieben bárónő többször folyamodott a Belügyminisztériumhoz és a kormányzathoz halott apja testi maradványainak (bőrének és csontvázának) visszaszerzése és tisztes eltemetése érdekében. Ezen az a hosszú levél sem változtatott, amelyet felkérésére a Hercegprímási Konzisztórium fogalmazott a kormányzatnak, amelyben kiemelte a szem örömére elkövetett gyalázat tényét. 112 Európában a természettudósok, kiadók és kalandorok sokasága foglalkozott a Föld népeinek antropológiai feltérképezésével és tapasztalataik metszetekkel kísért publikálásával a Voyages en Afrique vagy Voyages autours du Monde típusú kiadványokban. 1 " Ezekben útjukra indultak az emberi rasszokat bemutató metszetek, amelyek a leszármazástan feltételezett hierarchiájával együtt népszerűsítettek bizonyos tudományos ismereteket. Amikor a francia Eugène Sue Mystères de Paris-ja (Párizs titkai) példájára Nagy Ignác közreadta a városi szokásokat megörökítő történeteinek sorát a Magyar Titkokban (1844-1845), a történeteket kísérő „különösen jeles genre-képek"" 4 készítője feltehetően külföldről átvett vándor-metszeteket is felhasznált az illusztrációkhoz. E magyarított verzióban a felvilágosult szerző rosszallóan leplezett le egy Rózsa nevű pesti lányt, aki önmagát szénnel mázolta be, hogy „afrikai vademberként", a vadállatok között mutogassák. (Kat. III-l, 2) A kísérő illusztráción felhasználta azoknak
