Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Nagy Ildikó: Az akt a 19. századi magyar szobrászatban / The Nude in 19th-century Hungarian Sculpture

vagy a mesebeli szitakötőt, amely egy virág kelyhét szür­csöli. „Karcsú teste orsó alakú tengeri csiga, csápjai hosszú, rózsaszín korallok, szárnyai fénylő, lapos gyöngyház kagylók." Van vízmedence, amelybe tengeri szörnyek kö­pik a vizet, „szájuk egy sisak alakú csiga hasítéka, homlo­kuk vörös, szálkás hátú tengeri kagyló, szemük gyöngy­házalapba beillesztett korallpont" - és így tovább. Ebbe, a barokk kastélyok sala terrenáit idéző bizarr környezetbe helyezte bele Senyéi A hiúság szobrát, mely így a minden­napokból átlépett a mesék vagy álmok - ki tudja, milyen - talán szürreális, talán giccses világába. Ennek a bizarrságnak a nyomait Senyéi egyéb művein is megtaláljuk, a szökőkútjainak burjánzó növényein, a kagylókkal, csigákkal díszített gyerekfejeken. Senyéi az ábrázolja az az érzéki pózban fekvő aktszobor, amely Stróbl egyik tanítványának munkája volt, és számos ep­reskerti fotón látható, de ott volt a szobrásziskolát bemu­tató művek között a millenniumi tárlaton is. A tatai kút a megrendelő, Esterházy Miklós József gróf halála miatt nem valósult meg. A nimfa egy ideig még az Epreskertben maradt, Stróbl különféle szellemes és varázslatos kompo­zíciókba helyezte, majd nyoma veszett. Egy fotón az Ep­reskert barokk Kálvária-árkádja alatt láthatjuk. Kis, mes­terséges szigeten, növényekkel befuttatott, poétikus bar­langban várja, hogy valaki - jelen esetben a Kálvária tete­jére érkezett Belvederei Apolló - felébressze. (11. kép) A mitológiai téma a legmerészebb aktábrázolásokat is szalonképesekké tette. Ezen alapult a 19. század közepétől egyik legjelentősebb épületszobrász-műhelyben, a Szandház-műhelyben nevelkedett, onnan ment a münche­ni akadémiára, ahonnan visszatérve továbbra is kapcsolat­ban maradt a műhellyel. Ugyanott, a Városligeti fasorban rendezte be műtermét, részt vett a legjelentősebb megbí­zásaikban, így például a királyi vár nagyszabású dekoráci­ójának elkészítésében. Munkássága a dekorátorműhely gyakorlatából nőtt ki, amely elképzelhetetlen a természet utáni öntvények felhasználása nélkül. Természetes, hogy ezt egyéb művein is alkalmazta. Bár más módon, de nem kevésbé bizarr Stróbl Alajos terve a tatai Mátyás-kút számára. Témája a vadászó Má­tyás király, aki elmarad kísérőitől, és lépteivel felriasztja az erdőben alvó forrásnimfát. Mátyásnak a kút tetején ál­ló alakja bronzból lett volna, míg az álmából felriadó nimfa márványaktja a forrás vízfüggönyén tűnt volna át. A vízmedence egyik felére pedig szarvasok csoportját ter­vezte Stróbl. 46 A jelenet az Amor és Psyché-őstoposzt költi át úgy, hogy benne a kosztümös történelem és a pogány mitológia találkozik. Nagy valószínűséggel a forrásnimfát 11. Az Epreskerti Kálvária a Belvederei Apolló és a forrásnimfa szobrával az Új Idők 1 899. évi július 2-i számában (The Calvary in Epreskert with the statue of Apollo Belvedere and a nymph in the July 2, 1899 issue of Új Idők) 12. Kalmár Elza: Vágyakozás (márvány) (Longing, marble), 1900. Egykor Kohner Adolf tulajdonában (Formerly in the collection of Adolf Kohner) egyre népszerűbb szalonplasztika. Míg az antik művészet apollói hagyománya egyre inkább elfáradt és kiüresedett, a dionysosi tradíció változatlanul eleven maradt. A külső megnyilvánulásaiban prűd, előítéletekkel teli polgár szaba­don kiélhette magát a pajzánul ölelkező faunok és nimfák álarcában. A bacchánsnők és szatírok incselkedései, sok­szor vaskos erotikája nem megbotránkozásra, hanem cin­kos összekacsintásra késztette a nézőket. (Róna József: Megszorult faun, Zenelecke, kat. VIII-14-15) Annál in­kább felháborodtak, ha a műnek nem volt meg a mitoló-

Next

/
Thumbnails
Contents