Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Magyar László András: A testszemlélet 19. századi változásainak tudományos háttere / The Scientific Background to the 19th-century Changes in the Attitude to the Body
Hoffmann, 1660-1742, Julien Offray La Mettrie, 1709- 175 1) 5 erők által mozgatott szerkezetté vált. A testműködést leíró jatrofizikai-jatrokémiai elméleteket 6 kényszerűségből a 17-18. században vitalista, animista teóriákkal 7 egészítették ki, részint, hogy az első mozgatóról (primum movens) gondoskodjanak, részint, hogy a továbbra is megmagyarázhatatlan jelenségeket indokolni tudják, részint pedig azért, hogy az uralkodó ideológiának is engedményeket tehessenek evvel. A 17-18. századi mechanikus-jatrokémikus elméletek reakciójaként, ám részben folytatásaként megjelenő romantikus orvosi-élettani és kórtani elméletek (John Brown, 1735-1786 szténikus-aszténikus kórszisztémája, William Cullen, 1710- 1790 nervizmusa, Christoph Wilhelm Hufeland, 1762-1836 irritabilitástana, Christian Friedrich Samuel Hahnemann, 1755-1843 homeopátiája stb.) a testet éltető és mozgató törvényeket igyekeztek egyszerű, gyakran misztikus elvek alapján magyarázni - újfajta fogalmakat (animalis magnetizmus, ingerelhetőség, érzékenység, anyagcsere, potenciák stb.) vezetve be a tudomány nyelvébe. 8 A 19. század első negyven évére ezek a romantikus elméletek a legjellemzőbbek, noha az empirikus, immár kísérletes tudomány közben a maga apró lépéseivel továbbhaladt útján, előkészítve a talajt a század második felének szemléletbeli forradalma előtt. A 19. század elejére az ún. tudományos - ám lassan a közgondolkodást is átható - testfelfogás számára azonban a test nem szent titok, de nem is nedvek és szövetek célszerű vegyüléke vagy mechanikus gépezet többé, hanem olyan, önállóan működő rendszer, amely összetevőire bontható ugyan, ám nem az összetevők puszta összege, hanem több annál: eleven kölcsönhatások organizmusa. 9 Az állati test Mindevvel párhuzamosan a felvilágosodás gondolkodásából sarjadt evolucionista elméletek is egyre nagyobb teret nyertek. Az evolucionista teória, amely szerint a világ folyamatosan átalakul, fejlődik, és eközben nemcsak bonyolódik vagy mennyiségileg növekszik, hanem minőségileg is egyre magasabb szintre jut, tehát valamiképpen kibontakozik (evolvitur), a testet képlékennyé és dinamikussá alakította, ugyanakkor állati vonásaira is felhívta a figyelmet. A felvilágosodás legnagyobb hatású írásműve, a Francia Enciklopédia ezeknek az evolucionista elméleteknek legjelentősebb propagátora lett. Az emberi testet egyfajta fejlődés produktumának és részének egyébként első ízben még a 18. század elején a vitalista elméletek (pl. Albrecht von Haller, 1708-1777) tekintették. Itt létfokozatokról, bonyolultsági szintekről esik szó (szerves-szervetlen, ásványi-növényi-állati lét). Az, hogy az emberi test az állatvilág evolúciójának terméke, pontosabban e fejlődés egyik állomása csupán (Jean-Baptiste Antoine Pierre Lamarck, 1744-1829, Charles Darwin, 1809-1882), 10 teljesen új és izgató gondolat volt, nem csoda hát, ha már a század 20-as éveiben Gustav Theodor Fechner (1801-1887) vérbeli romantikusként az evolúció lehetséges tovább szintjeit is igyekezett - ironikus módon - felvázolni. (Nála az evolúció végterméke egy tökéletes, fénnyel kommunikáló gömblény.)" A minőségi változások azonban nemcsak a filogenezisben, vagyis a fajfejlődésben, hanem az ontogenezisben, az egyedfejlődésben is lejátszódnak vagy megismétlődnek: az emberi szervezet tehát önmaga is a születés, kibontakozás, majd pusztulás kozmikus drámájának színterévé vált. 12 A természetes test Az állati test (a biologikum) és a szellem (a noon-pszykhé) küzdelme a 19. század kultúrájának alapproblémái közé tartozik. A test a 19. század gondolkodásában részben - a hagyományos keresztény felfogásnak megfelelően - „alantasként", „alacsonyabb szintű"-ként, „visszahúzó erő"ként (Arthur Schopenhauertől [1788-1860] Sigmund Freudig [1856-1939]), részben pedig „tiszta természetes"ként - Jean-Jacques Rousseau-tól (1712-1778) Friedrich Wilhelm Nietzschéig (1844-1900) - jelenik meg. A „természetesség", mint pozitív fogalom, egyértelműen a felvilágosodás és a romantika szülötte: ez a gondolati fordulat nemcsak a test szemléletét, hanem a testtel való bánásmódot is alapjában befolyásolta: természetes gyógymódok, homeopátia, sport térhódítása - illetve e három egysége, például Bakody Tivadarnál (1825-1911)." Megjelent a színen a gyógy- vagy svédtorna is, amelynek úttörője a svéd Per Henrik Ling (1776-1839) volt, aki 1814ben testgyakorló intézetet hozott létre Stockholmban, majd 1836-ban könyvben is megfogalmazta nézeteit. Tanait fia, Hjalmar Ling (1820-1886) fejlesztette tovább. Hazánkban Schoepf-Merei Ágoston (1804-1858) alapított 1836-ban Ling elvei alapján - hölgyek számára is nyitott gyógytorna-intézetet, később Siklósy Károly (1816-1894) alkalmazta a módszert svábhegyi intézetében, vízgyógymóddal kiegészítve, majd Batizfalvy Sámuel (1826-1904) tevékenykedett, és írt sokat a svédtorna tárgyában. 14 1861ben Bakody Tivadar megalapította az első magyar tornaegyletet is Nemzeti Tornaegylet néven, amelyet a század végén több sportegyesület megalakulása is követett (BTC, MTK stb.). A testszemlélet e változásai a teológiai gondolkodást is érintették: a test szerepét hangsúlyozó, a testi egészség ápolását is keresztényi kötelességnek hirdető medicina pastoralisok szintén a 18-19. század termékei. 15 Ezekben a tanácsadókban a nők sajátos problémáiról is egyre több szó esik. A történeti test Az evolucionista elméletek, a „fejlődés", a „haladás" fogalmának megjelenése a dolgok szemléletét másképpen is átalakította. A 18. század végén - 19. század elején jut uralomra a történetfilozófia, amely Hegelben (és Marxban) éri majd el csúcspontját, megjelenik a romantikus történeti regény és a történeti ismeretterjesztés (JeanJacques Barthélémy abbé, 1716-1795, Anacharsisa), illetve a gotbic novel (Horace Walpole 1717-1797), vagyis a középkori tárgyú rémregény műfaja. A festészetben és a
