Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Magyar László András: A testszemlélet 19. századi változásainak tudományos háttere / The Scientific Background to the 19th-century Changes in the Attitude to the Body

színházban az alakok ódon - és néha már korhű - kosztümöket öltenek, az építészetben a klasszicizmus hódít, a divatban pedig eleinte a görög mintákat majmoló empire az uralkodó. Ekkoriban születnek a művészettörténeti korszakolások, elkezdik használni a reneszánsz, gótikus, barokk, rokokó kifejezéseket: az ember és az őt hordozó test ezáltal szintén történeti produktummá válik (Hippolyte Adolph Taine, 1828-1893, millieu-elmélete), vagyis csupán történetileg lesz értelmezhető. A kétnemű test Részben az anatómia, élettan előrelépése, részben pedig a korábban vázolt fejlemények következtében az emberi test nem csupán állatibbá vált, hanem kétneműbbé is. Magyarul: a férfi és a női test közötti, a középkorban egyértelműnek tekintett, ám a 17. században is még nyomatékosan hangsúlyozott azonosságok is másodlagossá homályosultak. A női testet ugyanis a 18. századig az európai gondolkodás a férfitest csökevényesebb paralleljének, változatának tekintette. A 19. századra azonban két egyenrangú, alapvetően eltérő testtípus jelent meg a színen.

16 A női és a férfi test közötti élettani, anatómiai - és ennek következtében szimbolikái - „fokozati" különbségek súlya ezzel egy időben fokozatosan csökkenni kezdett, így az „ember" immár nemcsak a férfival volt azonos, hanem férfi és nő együttese lett, és ez a szemlélet nem csupán a tudományra, a művészetekre, hanem az átlagember gondolkodására is lassan rányomta bélyegét. Az orvosi ismeretterjesztő irodalomban megjelent a kifejezetten nőknek szóló egészségügyi útmutató műfaja, amely általános dietétikai, higiénés tanácsokon kívül már a nemi élet kérdéseire is egyre gyakrabban kitért.

17 Az újfajta patológiai anatómiák, kórbonctanok, törvényszéki orvostanok ugyanakkor - a beteg, eltorzult szervet vizsgálva a kórok és így a test egyedi jellegére hívták föl a figyelmet.'" 1. Johannes Bochenek: A normális női alak antropometriai ábrája (The normal female figure's antropometrical representation), 1875 A társadalmasított test A test szocializálása szintén a felvilágosodásnak, az abszolutista (nemzet)államnak köszönhető. A már a 18. század második felében fellendülő közegészségügy (Johann Peter Frank, 1745-1821)

19 az emberi testet alárendelte a társadalmi, valójában államérdeknek. Az egészségügyi törvények (hazánkban Generale Normativum in Re Sanitatis 1770, Közegészségügyi Törvény 1876) egyfelől az állam gondoskodó és ellenőrző szerepét, másfelől az egyéni testi szabadság korlátozását hangsúlyozták. Az aufklärista egészségpolitika nemcsak a közegészségtanok, a higiénikus munkák, sőt enciklopédiák, felvilágosító egészségtanok, házassági, szexuális, gyermeknevelési tanácsadók tömegét hozta létre, hanem egyenesen a test tudományos (orvosi-rendőri) ellenőrzését is ajánlotta. Ennek a „trendnek" a következménye a sorozóbizottság, a kötelező oltás, a patikafelügyelet intézménye, az orvosi, sebészi és bábatevékenység szabályozása,

20 az egészségügyi törvények megszületése, a hamvasztásos temetkezés propagálása, később az iskolaorvosi és állami, illetve biztosító-orvosi intézmény, a társadalombiztosítás, anyavédelmi szervezetek, közegészségügyi felügyeletek kiépülése stb. A közegészségügy, higiéné fejlődése különösen az 1830as évek nagy kolerajárványai után gyorsult föl nyugaton, hazánkban pedig az 1876-os közegészségügyi törvényben és Fodor József munkásságában érte el csúcspontját.

21 A felszabadított test A test szocializálása, a női és a férfi test elkülönülése és az egészségügyi-felvilágosító irodalom eredményeképpen eshetett szó egyre többször - különösen a század második felétől - a nemi élet kérdéseiről is. Noha a kor nyelve {diskurzusa) e tekintetben igen óvatos volt, és legszívesebben félrevezető körülírásokat alkalmazott, lassanként, részben a neomalthusiánus

22 gazdasági, illetve az Otto Zacharias-féle (1834-1898) szociális szempontú nővédelem,

2i a fogamzásgátlás, születésszabályozás térnyerése,

24 részben pedig a női emancipáció, a nők részleges munkába állása, tanulása, végül pedig nem lebecsülendő mértékben az irodalom (Stendhal, Tolsztoj, Ibsen, Zola - nálunk Bródy Sándor) hatására átalakult a nemiség, a nemzés és a szexuális élet szemlélete is. A kielégített test, mint a jól-lét, az elnyomott pedig mint orvosi és társadalmi, sőt