Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Sascha Renner: Hatalmi anatómia / Anatomy of Power

SASCHA RENNER Hatalmi anatómia „Másnak bezzeg szép az élet, csókol, suttog, édeleg, én meg s íny lem, árva lélek, csúnya tinta színemet." (Mo no st at os a Varázsfuvolában, Harsányt Zsolt fordítása) A párizsi Clamart temetőben kellett volna voltaképpen elhantolni. A felboncolt halottak maradványaira vonatkozóan ugyanis ezt írja elő egy 1813-as rendelet. Ez azonban soha nem történt meg. A „Hottentotta Venus" - ahogyan gúnyosan nevezték - posztumusz pályafutásba kezdett: mint tudományos trófea, amely még évtizedek múlva is a faji felsőbbrendűségre támasztott európai igényt hirdette. Az 1815-ben elhunyt nő tetemét Franciaország legnevesebb tudósa, Georges Cuvier (1769-1832) vette gondjaiba. Nemi szerveiből és agyából preparátumokat készített, és tisztán, finoman kibontotta a csontvázat. Mindez még 30 évvel ezelőtt is megtekinthető volt a párizsi Musée de l'Homme-ban. És közvetlenül mellette a fiatal nőről készült színezett gipszöntvény is. Sarah Bartmann - ezt a nevet kapta a keresztségben

1 természetesen a voyeur-tekintetek prédája volt már etnográfiai szoborrá történt átalakítása előtt is. Amikor még élt, kígyózó sorokban várakoztak a londoniak és a párizsiak, hogy saját szemükkel győződjenek meg anatómiájának különlegességeiről - magasra domborodó ülepéről, amit az orvosi szaknyelv „zsírfar", azaz „steatopygia" néven emleget. Ilyesmivel más nők is rendelkeznek a koi népcsoportban, amelyből Sarah Bartmann származott; a koik rokonaikkal, a szánokkal, azaz busmanokkal együtt Dél-Afrika legősibb lakói. A tudományos vizsgálódáshoz azonban az kínálta az igazi csábítást, amit a farpofák elrejtettek: a genitáliák, amelyek egyes útirajzok szerint olyan hosszúságúak, mint egy pulykakakas toroklebenye.

2 Ezekben a szenzációéhes közemberek és a korabeli fiziognómiai kategóriákban gondolkodó tudósok egyaránt a fékezhetetlen nemi vágy hajtórúgóit és a faji különbözőség szembeszökő bizonyítékait látták. (1. kép)' Tanulmányomban azt kívánom megmutatni, hogy Sarah Bartmann minden téren - mind az antropológiai, mind az esztétikai szempontú megítélésben - az európai elképzelések antinormáját testesítette meg. Rendhagyó anatómiája alapján kettős megbélyegzést kellett elszenvednie: egyrészt a faji primitívség ikonjaként, másrészt a rútság allegorikus megszemélyesítőjeként, a Medici Venus ellentéteként. Sarah Bartmann tehát szemléletesen legitimálta a polgári ideológia normáinak és értékeinek egész rendszerét. Rövid élete tragikus bohózatként fogható fel. Sarah Bartmann feltételezett születési éve 1789, vagyis az az esztendő, amely ma a szabadság és az egyenlőség jelképe. A gyarmatokon persze más szelek fújtak. Dél-Afrikában a holland telepesek alaposan megtizedelték és a kopár peremterületekre szorították ki a bennszülött lakosságot. Egyesek házi cselédekként szolgálták őket. Sarah Bartmann az utóbbiak közé tartozott. Hogy 21 éves korában önként indult-e útnak a távoli Angliába, vitatott kérdés. Mindenesetre gazdájának fivére, Hendrick Caezar azzal kecsegtette, hogy táncosnőként változatos élet vár rá, ami bizonyára csábítóan hathatott a gyanútlan teremtésre. Az impresszárió bizonyos volt benne, hogy az egzotikus látványosság mutogatásával vagyonra tehet szert. Mert abban az időben, amikor a televízió még nem hozta be lakásunkba az egész világot, a normálistól eltérő emberek mutogatása nyereséges vállalkozás volt. A torzszülöttek és a rendellenes tulajdonságokkal rendelkezők mellett a 19. században a távoli országokból származó „vadak" lettek a fő látványosságok a furcsaságokat felvonultató bemutatókon (Freak Shows), amelyek állatkertekben, országos vásárok és színházak pódiumain vendégszerepeltek Európa-szerte. Sarah Bartmann bemutatkozó fellépésére 1810-ben került sor a londoni Piccadilly Street 225. alatt.

4 Az itteni színpadon „vadállat"-ként mutatták be.

5 Ez az alantas produkció sokak számára elfogadhatatlan volt abban az országban, amely ekkortájt vállalkozott vezető szerepre a rabszolgaság elleni küzdelemben. Heves vita bontakozott ki a bemutatás erkölcsössége és törvényessége körül. A nőt akarata ellenére kényszerítik a megalázó fellépésekre - kifogásolták a jótékonysági egyesületek tagjai. Az ezt követő bírósági eljárás mindenesetre semmit sem tudott elérni: Sarah Bartmann jól érthető holland nyelven erősí1. „Les Curieux en extase ou les Cordons de souliers" („Kíváncsiskodók eksztázisban, avagy a cipőfűzők". „ The Curious in Ecstasy or the Shoelaces"), 1815. Bibliothèque Nationale, Paris