Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Sascha Renner: Hatalmi anatómia / Anatomy of Power
tette meg, hogy nagyon elégedett jelenlegi helyzetével, és hogy a megállapodásoknak megfelelően megkapja a bevételek felét. Ennek ellenére Bartmann és Caezar mégis kénytelen volt eltávozni Londonból, mert a sajtó is és a közvélemény is ellenük fordult. Hároméves körutazás következett Anglia északi városain át, majd a déli grófságokban, míg végül is Caezar elhatározta, hogy szögre akasztja az egyre rosszabbul menő üzleti vállalkozást: eladta a fellépésekből őt megillető jogokat. Utóda, egy állatidomár, nem késlekedett, hogy átvigye a siker receptjét Párizsba, és a zsírfarú nő itt is városszerte ismertté vált néhány nap alatt. Nemcsak a szórakozni vágyó köznép érdeklődött azonban Sarah Bartmann iránt, hanem a tudomány is. Ennek oka világossá válik, ha pillantást vetünk a kor természetfilozófiai világképére: a tudósok éppen azon fáradoztak, hogy szervezett rendszerbe foglalják a természeti jelenségek kaotikusnak tünő sokféleségét. Úgy vélték, hogy egyedül a jelenségek osztályozása vezet el a megoldáshoz. Mielőtt a fejlődéselmélet a 19. század folyamán érvényre jutott, ez a rendszerezés az Élővilág Nagy Láncolata (Great Chain of Being) eszméjéből indult ki. Eszerint minden élőlény egy hierarchikus rendnek megfelelően helyezkedik el a világban, mint egy lépcső fokain, mégpedig mindegyikük azon a helyen áll, amelyet Isten határozott meg számára örök időkre. A megszakítatlan lánc végén, a legmagasabb rendű földi lényként az ember található. Az elmélet képviselőit nagyon nyugtalanították a teremtmények fő csoportjai között mutatkozó hézagok. így például a majmot az embertől elválasztó szakadék. Úgy gondolták, hogy léteznie kell valamilyen összekötő elemnek - így követelte az elmélet. Ezért azután az antropológia a bestialitás jeleit kereste azoknak a népeknek az anatómiájában, amelyeket faji szempontból primitíveknek tekintett. A „fő gyanúsítottak" a „hottentották" voltak. Közép-Afrika pigmeusai és Ausztrália őslakói mellett őket tartották esélyeseknek a ranglétra legalsó fokára, amely közvetlenül az emberszabású majmok fölött helyezkedik el. „Szétzúzott porcogójú orr, ernyedt, köldökig lógó mellek, kecskefaggyúból és koromból készült mázzal bekent, napon pácolt test, hájtól csöpögő hajfürtök, friss bélbe csavart kéz és láb" 6 - így fest a kép, amelyet 18. századi utazók készítettek Dél-Afrika őslakóiról. Külső megjelenésük, állítólagosán barbár szokásaik, a vallás bármilyen formájának látszólagos hiánya és nomád életmódjuk ingerelte az európaiakat. Különösen idegenszerűnek találták csettintő hangokkal zsúfolt nyelvüket, amelyet a pulykakakasok perregéséhez hasonlítottak. A nyelvnek központi jelentősége volt a „hottentotta"-mítosz megalkotásában, mert a közkeletű felfogás szerint ez jelezte a határt ember és állat között. Miután a koi nép esetében kérdésesnek látszott, hogy van-e valódi nyelve, az emberi lét különlegesen alacsony formáját vélték meglátni benne - a majom és az ember közötti átmenet esetleges hídfőállását, aminek meglétét a hamis folytonossági törvény sugallta. Hiányoztak azonban az anatómiai jellegű megdönthetetlen bizonyítékok. 1815 márciusában végre úgy tűnt, hogy elérkezett az 2. Térkép a majmok földrajzi elhelyezkedéséről, néhány alsóbbrendű embertípus földrajzi helyzetéhez viszonyítva. (Chart illustrative of the geographical distribution of monkeys, in the relation to that of some inferior types of men), 1 857. Zentralbibliothek Zürich, Zürich alkalom e bizonyítékok megszerzésére. A nemzetközileg vezető szerepet betöltő párizsi kutatóintézet, a Muséum d'Histoire Naturelle zoológusai és fiziológusai három napig tartó megfigyelésre hívták meg Sarah Bartmannt a Jardin du Roi-ba. Az eredmények egy 1816-ban közzétett beszámolóban olvashatóak, amelyet Henri de Blainville (1777-1850) írt a Société philomatrique de Paris felkérésére. Eszerint vizsgálatának célja elsősorban „a nevezett nő [Sarah Bartmann] részletes összehasonlítása az emberi nem legalacsonyabb rendű fajával, a néger fajjal, és a majmok legfejlettebb fajával, az orangutánnal", másodsorban pedig „szaporodási szervei rendellenességének a lehető legalaposabb magyarázata". 7 Ezekből a kérdésfeltevésekből kiviláglik, hogy a tudósok egy közbülső faj tagjának tekintették Sarah Bartmannt, amely „az élőlények lánca" hierarchikus rendjében az „emberi faj" legalsó tagjánál is alacsonyabban helyezkedik el, és ugyanolyan határozottan különbözik az európai embertől, mint az orangután. De Blainville részletekbe menő elemzés tárgyává tette Bartmann külső megjelenését - a koponyától elindulva a kebleken és a medencén át a bőrig és a végtagokig -, és mindent egybevetve lényegesen több hasonlóságot állapított meg az orangutánok testi sajátosságaival, mint az afrikai fekete emberekéivel. A legfeltűnőbb hasonlóságot az előreugró felső állkapocsban (prognathia) fedezte fel, amelyet úgy jellemzett, hogy „állati pofaféleség". H Ez az alkotóelem aránytalanul fejlett az agykoponyához képest, és ennélfogva szembetűnő jegye a nő állati természetének. Bartmann kicsi és messze hátul elhelyezkedő füle is csaknem teljesen olyan volt, mint az orangutáné, és világosan megkülönböztette viselőjét a kaukázusi fajtól. A tudós értékítéletek alkotásától sem tartózkodott. Bartmann két duzzadt ajkáról megállapította, hogy „rosszul formáltak" („mai formées"). Végül rátért arra, ami a „Hottentotta Venust" oly nagy hírnévhez segítette. „Tapintás útján" meg tudott győződni róla, hogy a kiugró farpofák esetében egyfajta zsírtartalmú tömegről van szó, amely járkáláskor remeg a bőr alatt. Kollégáihoz hasonlóan Cuvier is az állatközeli jelleget hangsúlyozza: „Sohasem láttam még emberi fejet, amely hasonlatosabb lenne egy majoméhoz". 1 ' Sarah Bartmann viselkedésében is bestiális vonásokat fedez fel. „Mozdulataiban volt valami nyerseség és szeszélyesség, ami a majmok mozgására emlékeztetett. Ezen túlmenően az ajkát olyan módon szokta csücsöríteni, amilyenhez teljesen hasonló mimikát megfigyelhettünk az orangutánoknál is.'"" Ilyenképpen a
