Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Linda Nochlin: Erotika és nőábrázolás a 19. században / Eroticism and Female Imagery in 19th-century Art
LINDA NOCH LI N : Erotika és nőábrázolás a 19. században Annak ellenére, hogy a nyugati művészetben milyen hangsúlyos az akár nyíltan, akár burkoltan erotikus téma, meglepően kevés kutató vagy művészetkritikus szentelt komoly figyelmet a műalkotások erotikus vonatkozásainak. 1 Míg a művészek pszichoszexuális fejlődését a pszichiáterek Freud óta behatóan tanulmányozták, addig a művek erotikus tartalmával kapcsolatban semmi érdeklődés nem mutatkozott, kivéve persze az olyan nyilvánvaló eseteket, ahol nem lehetett nem tudomást venni róla, mint például néhány szürrealista műnél. Azonban még ekkor is inkább leíró és pszichológiai szempontból közelítik meg az erotikát, és távolról sem célozzák meg az erotikus ábrázolás különböző korokra és különböző művészeti csoportokra jellemző, társadalmilag meghatározott konvencióinak és kísérőjelenségeinek feltárását. Az egyéni fantázia önmagában, úgy tűnik, nem befolyásolta jobban az erotikus ábrázolást, mint a művészi megjelenítés bármely más fajtáját. Épp a 19. században - egy olyan korban, amikor a korábbi előképeket és motívumokat új igények és motivációk alakítják át - nyilvánvalóan hangsúlyossá válik a szexuális mítoszok társadalmi alapja az egyes művészek állítólag „személyes" erotikus ábrázolásaiban. Az erotikával kapcsolatban bizonyos konvenciók olyan mélyen gyökereznek, hogy az embernek eszébe sem jut elgondolkodni rajtuk: az egyik ezek közül az, hogy az „erotikus művészet" kifejezésen lényegében - egyáltalán nem burkoltan - „a férfi számára erotikus"-t értjük. Még a jelen tanulmány címe is - Erotika és nőábrázolás a 19. században - redundáns önmagában. A 19. században valójában nem is létezik erotikus művészet nőalak nélkül, azt megelőzően, illetve azt követően is vajmi kevéssé. Az a jelenség, hogy az érzéki ábrázolásmód a férfivágyakból és -szükségletekből jött létre, egyszersmind magában foglalja a homoszexuálisok számára vagy által készült művészeti alkotások relatíve elhanyagolható csoportját is; ezen belül persze az antikvitástól egészen Andy Warholig kizárólag a férfi homoszexualitásról van szó. Még a leszbikus témájú műalkotások esetében is a férfi számított célközönségnek: Courbet megbotránkoztató Alom című képét egyáltalán nem kora femme damnée-jának (bűnös asszonyának) készítette, hanem a volt török nagykövet, Khalil Bey számára, akit minden bizonnyal ugyanúgy felajzott a két meztelen, egymásba fonódó buja női test látványa, mint az a gyönyörűségesen realisztikus bas ventre [A világ eredete], amit Courbet korábban ugyancsak a nagykövet részletes útmutatásai alapján készített. Amennyire ma megítélhető, egész egyszerűen nem létezett olyan művészet a 19. szá1. Edgar Degas: Pihenő (Rest), c. 1879. Collection Pablo Picasso zadban, magas művészet pedig egész bizonyosan nem, amely a nők erotikus igényeit, vágyait, fantáziáját elégítette volna ki. Függetlenül attól, hogy az erotika tárgya a mell vagy a far, a női fűző vagy egy pár cipő, hogy a beállítás egyedi vagy klasszikus, a szexuális gyönyör és izgatás képeit kivétel nélkül férfiak készítették nőkről, a férfiak gyönyörűségére. Természetesen szó sincs a férfiak részéről valamiféle összeesküvésről, ami ezt a helyzetet eredményezte volna, pusztán annak lehetünk szemtanúi, amint a nő saját érzékiségének hiánya a 19. századi valóság térképén visszatükröződik a művészet birodalmában. A férfi azon túl, hogy mindennemű erotikus állítmány alanya, egyben az erotikus termék fogyasztója is, a fogyasztónak pedig mindig igaza van. A férfi és fantáziája mind a szexualitás, mind pedig a művészet ellenőrzésével egyben az erotikus képzeletet is meghatározta. Ez az oka annak, hogy a női szempont 19. századi kifejeződésének 2. Henri de Toulouse-Lautrec: Elhagyatottság (Abandonment), 1895. Magángyűjtemény (Private Collection)
