Szücs György: „Kinyilatkoztatás” Szobotka Imre kubista korszaka. 1912–1922 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/1)

Claudel-illusztráció (kat. 50.) áll ahhoz a szecessziós-dekoratív stílushoz, amelyet Szobotka a budapesti Iparművészeti Iskolában sajátított el. Mindezek fényében különösen érdekes és termékeny volt az a találkozás, amely a dráma, és a kubizmusnak ekkor már végleg elkötelezett - egyébként református vallású - Szobotka között jött létre. Az egy előjátékból és négy felvonásból álló dráma mélyrétegeibe pillantva hamar világossá válnak számunkra a háborús Franciaország és a darabban megidézett Jeanne d'Arc-i kor szembetűnő hasonlóságai. Az addig stabilnak hitt világrend széthullott, a valóság és a fikció szereplői egyformán bizonytalanok a jelen és a jövő alapkérdéseit illetően. A műben szereplő apát, Anne Vercors-t nem elégíti szűkebb környezetének védettsége, a személyes boldogság és a combernoni birtok által nyújtott gazdagság, hanem a háborúk és betegségek sújtotta, királyok és trónkövetelők, pápák és ellenpápák végigsarcolta Franciaország bűnhődésének okát keresve Jeruzsálembe zarándokol. „Harcban, mozgásban él most a világ, mert nem tartja már az égieknek súlya." (Semjén Gyula fordítása). Előtte elrendezni véli idősebb leánya, az „édes nárcisz", Violaine és birtokának további gondját viselő, nevelt fia, Jacques Hury házasságát, amelyet a másik lány, a „fekete kánya", Mara hiúsít meg. Előzőleg, az előjátékban Violaine furcsa, ki nem mondott lelki szövetséget köt a náluk vendégeskedő, templomépítő Pierre de Craonnal, amelyet Pierre távozásakor csókkal erősít meg, a vőlegényétől kapott arany gyűrűt pedig a reimsi Szent Justifia székesegyház építésére ajánlja fel. Az építész beteg, leprás, de kiválasztott: „Nem éltem én egy síkon a többiekkel, mindig a föld alatt az alapozással vagy a toronnyal ott fenn az égben." Violaine felfedezi testén a lepra első jelét, az apró „ezüstvirágot", vőlegénye pedig a csókról, majd a betegségClaudel-iilusztráció (kat. 51.)