Szücs György: „Kinyilatkoztatás” Szobotka Imre kubista korszaka. 1912–1922 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/1)

Claudel-illusztráció (kat. 52.) rő 1 tudomást szerezve elfordul Violaine-től, s elveszi testvérét, Marát. A „földi" szereplők, Jacques és Mara, illetve az „elhivatottak", Pierre, Violaine és az apa figurája között az anya kiegyensúlyozó szerepet játszik, de nem képes befolyásolni az események alakulását. Évek múltával, a tetteit büszkén vállaló Mara halott gyermekével felkeresi a szent hírében álló, remeteként élő, világtalan Violaine-t, aki karácsony szent éjjelén, egy csodás átváltozás eredményeképpen „visszadja" Mara gyermekének életét: a kicsi korábban fekete szemének színe azonban kék lesz, akárcsak Violaine-é. A compassio, az „együtt-szenvedés" a karácsony misztériumában az Isteni kegyelem által megvalósuló „együttszüléssé" alakul át, melynek hátterében Claudel másutt kifejtett co-naissance (együtt-születés) és a connaissance (megismerés) fogalmait érezzük (Art poétique, 1907). A Szentföldről hazatérő apa éppen Violaine halálára toppan be. Mara ugyanis, hogy megőrizze magának Jacques Hury szerelmét, megöli testvérét. A leány már alig élő testét az időközben meggyógyult Pierre de Craon találja meg, és elhozza szülei házához. Az utolsó felvonásban az Isteni törvényben megnyugvó szereplők átérzik az áldozat erejét, s a két szűz, a halott Violaine és a kivégzett Jeanne d'Arc párhuzamba állítása a szűkebb és a tágabb közösség, az emberek és a világ helyrebillent harmóniáját jelképezi. „A szakadárság véget ért, az emberek fölött ismét a Trón emelkedik." Az aranyló tájban, a szivárvány íve alatt ülve mind a földművelő apa, mind az utolsó templomát, a Szent Justifiât felépítő Pierre de Craon elégedett a munkájával, a betakarított termés és az Isten dicsőségére emelt hajlék a két jelképes értelmű bevégzett mű (oeuvre). „Igen, Pierre, aki a kőre bízza magát, nem csalatkozik." - mondatja ki az apáClaudel-illusztráció (kat. 53.)