Szücs György: „Kinyilatkoztatás” Szobotka Imre kubista korszaka. 1912–1922 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/1)

Claudel-illusztráció (kat. 40.) megoldásainak örültek, gyakran kivívták a kritikusok elégedetlenségét, akik a művek elerőtlenedésére figyelmeztettek. Ha Szobotka életútjának állomásai mentén újabb évtizedet lépünk vissza az időben, egészen más történelmi levegőjű korszakban találjuk magunkat. 1 909-1 910-ben a modern, megújuló Magyarország szinonimájaként Ady Endre, Bartók Béla, Jászi Oszkár, Ferenczy Sándor neve már évek óta ismerősen csengett, megalakult a Nyolcak művészcsoport, megnyitotta kapuit a Rózsa Miklós vezette Művészház, elhangzott Kernstok Károly Kutató művészet című korszakos előadása a Galilei-körben, s a Párizsból visszatért fiatalok derékhada az új festészet lelkes propagátorává vált Nagybányán és Budapesten egyaránt. Szobotka éppen 1910-ben fejezte be az Iparművészeti Iskolát, s Csáky József invitálására Párizsba készülődött. Az előző esztendőkben iskolatársával, Bossányi Ervinnel olaszországi tanulmányutat tettek, Velence és Róma nevezetességeit látogatták meg. A klasszikus művészet időtlen emlékei után még sokkolóbb lehetett a francia főváros pezsgő élete, az egymást váltó irányzatok által fellobbantott viták hangulata, a sokfelől összesereglett nemzetközi társaság változatos kultúrája, illetve konkrét élményként az 191 l-es Salon des Indépendants kiállítása, különösen a kubisták, a „kocka-művészek" terme. Csáky ajánlására a La Palette festőiskolába iratkozott be, ahol a kubizmus két ellentétes karakterű képviselője Jean Metzinger és Henri Le Fauconnier korrigált, s ugyanebben az időben járt ide Farkas István is. Claudel-illusztráció (kat. 41.)