Szücs György: „Kinyilatkoztatás” Szobotka Imre kubista korszaka. 1912–1922 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/1)

Claudel-illusztració (kat. 42.) Az 191 l-es év karácsonyán édesapja, Szobotka Rezső, az Államépíté­szeti Hivatal mérnökének közbenjárására megrendezte élete első kiál­lítását a székelyudvarhelyi megyeháza dísztermében, két másik, helybe­li festő társaságában. A művész hagyatékában fennmaradt fényké­pek tanúsága szerint ekkor még nem a későbbi műveiről ismerős kubizmus, hanem tapogatózó, imp­resszión isztikus-dekoratív próbál­kozás határozta meg festői stílu­sát. „Ez év telén Udvarhely hóborí­totta helyeinek fehérségében ér­zem meg parancsoló szükségétan­nak, hogy formában is ugyanígy kell áthatolni a felületen. -Tavasz­szal visszatérve Parisba már vissza­vonhatatlanul a kubista tanulmá­nyokba merülök." - írta Önéletraj­zában. 1907-1908 körüli indulásakor a kubizmust még viszonylagos el­szigeteltség jellemezte. Az 1910-es évek elejére viszont Picasso, Braque és Derain már komoly kö­vetőkkel számolhatott, a modern művészetre és irodalomra fogé­kony orgánumok, a Les Soirées de Paris, a Montjoiel, a L'Intransi­geant, a Mercure de France - első­sorban Guillaume Apollinaire aktív közreműködése révén - rendszere­sen beszámoltak az új festészeti irány képviselőiről, Albert Gleizes, Jean Metzinger, Fernand Léger, Robert Delaunay, Marie Laurencin, Roger de la Fresnaye és társaik művészetéről. A világháborút megelőző években a Szobotka-Csáky-Bossányi kör mellett számos magyar művész dolgozott Párizsban, akiket hosszabb­rövidebb ideig megérintett a kubizmus szele: a már említett Réth Alfréd és gyermekkori barátja, Farkas István, azután Kmetty János, Claudel-lllusztráció (kat. 43.)

Next

/
Thumbnails
Contents