Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
eszméletedet, kérdezted, hogy ott vagyok-e? Aztán amint hozzád jöttem, édes kezeddel végigsimítottad arcomat és azt mondtad: Miért kell néked szenvedni, nem elég, ha nekem kell szenvedni. Oh édes fiam ezek voltak utolsó szavaid. Mindig ellentétekben kell mozogni (köd - nap) (sötét - vihar - világos) (zaftos - száraz) 1907. december 22. Budapest, Budai oldal Édes drága barátom, fiam, lelkem. Egésznap folytonosan szemeim előtt vagy édes, tiszta, jó lélek. Ma egy éve már oly reménytelenek voltunk körülötted, már nem voltál magadnál, reggel dr. Lencsó még befecskendezett anélkül, hogy eszméletedet visszanyerted volna. 10 órakor jött Velicsek, 340 Pistával, meg lett csinálva a fürdő. Alig lehetett vizet nyerni a kútból, annyira be voltak fagyva a csövek. Végre meg lett a fürdő, mindnyájan segítettünk, egy kevés remény fel-felcsillant még szívemben, Pista is segített. Úgy látszott, hogy a lágy fürdőben jól érezted magadat egyeden fiam, mindenem, de beszélni már nem tudtál, sőt már nem is eszméltél. Délután Pista elment, estefelé kimentem Velicsekkel, rendkívüli hideg, derült, csendes idő volt. A Dunához mentünk és egész a fegyházig követtük a partot. Este Velicsek és Lencsó még egyszer tanakodtak. Azután Velicseket elkísértem a Curia Szállodába. 341 O ott vacsorált és éjjelre ott maradt. Innen vagy 9-kor visszajöttem hozzád édes. 1907. december 23. Budapest Oh gyásznap, emléked kegyetlenül fájó betűkkel lettek szívembe égetve. Délelőtt kissé dolgoztam, 12 óra 25-kor indultam Vácra. Gyönyörű, meleg, napos idő, mosolygó kék ég. Vácra érkeztem ÍVi-kor délután. A cipőgyár 342 melletti úton jöttem ki hozzád édes. Milyen ellentétben volt a remek idő az én szomorú lelkivilágommal. Kiértem hozzád lelkem, sírod mellé, néma csend, meleg napsugaras. A közeli úton sem járt senki, csakhamar elmerültem a te utolsó óráid fájdalmas emlékeibe. Mind a jelen engem környező tárgy eltűnt, téged láttalak feküdni amint körülvettünk ama borzasztó órákban, Erzsi, Mari, az ápolónő és én. 3-kor jött Erzsi az új koszorúval, még együtt voltunk 4-ig, azután elmentem a dombok közt, végre visszakerültem, ittam egy teát. Erzsikéhez és az Öregekhez mentem, 9-kor itt voltam Pesten. 1907. december 23. Budapest l /2 c 2-tő\ 4-ig voltam nálad édes, drága lelkem. Szép, meleg, napos, csendes idő. Ültem sírod mellett és elmerengtem a múltakon. Ott láttalak, mintha a lefolyt év egy pillanat lett volna, nehéz lélegzettel fekve, jobbra tőled Erzsi és Mari nénéd, ki fejednél ült. Erzsi a szomszéd ágyon ült, balról az ápolónő és én! Ismét átéltem azokat a kínos órákat és ! /23-ra elszorult a szívem, ez volt a borzasztó, a fájós pillanat, mikor gyors és hangos lélegzeted egyszerre megszűnt, mintha elvágták volna. 340 Dr. Velicsek Sztaniszlavról van szó, aki 1913-ban Németbogsányban Mednyánszkyt, Malonyay Dezsőt és Kacziány Ödönt is kezelte. Ld. még a. 663. jegyzetet. 341 A Hotel Curia Szálloda az egykor Konstantin (ma Március 15.) téren állt. 342 A váci Kobrák cipőgyárról van szó, később Honvédkórház.
