Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
Ó Istenem, hogyan bírtam ezt túlélni és még most is egy évvel később élek, igaz, hogy csak úgy mint a tűre felnyársalt bogár, vagy lepke, kínlódom, távozásod szívemet átszúrta. Hullattam könnyeket, de ezek nem igen könnyítették fájdalmamat, hiszen te már nem vagy közöttünk szeretett jó barátom, fiam, lelkem. 3 órakor hallottam valamit sisteregni, a száraz fű közt jött az Erzsi és hozott néked drágám egy új koszorút, odakötöttük a sírhoz. Még soká voltunk nálad, szegény, jó Lajos öcsédnél is voltunk. Már a nap lenyugodott a hegyek és felhők között, mikor elballagtunk a temetőről. Az őrháznál búcsúztam Erzsitől és felmentem a dombra, melynek nyugati lejtőjét borítja a temető, szép kilátás tárul innen Vácra, a Dunára és környékre. Itt még nem voltam, de szép, de szomorú látvány ez nekem. A szeretett Vác elterül előttem kedves emlékeivel, de elöl a temető!! a te sírod. Ez oly szép hely, itt gyakran szándékszom időzni az aranyos múlt gyászfátyolán keresztülnézve. Mindenütt látíak édes, mindent szeretek e képen, mert te mindezt ismerted, mert szeretted, jóságos szemeid ezt mind nézték. Ezen a dombon szeretnék egy kis házat építeni és éltem végső napjait itt tölteni, magányosan, tégedet gyászolva. Talán megélem ezt még? Hisz távol tőled úgy sem volna maradásom. A gyalogút, mely a temető mellett felvezet ezen a dombra, a túloldalon ismét lefelé megy kissé, és egy keresztútban végződik, amely mezei út délről északra megyén. En jobbra fordultam, az út egy ideig a fennsíkon halad a várossal párhuzamosan. Balra keletnek a Naszály és a vele összefüggő dombok vonulnak. Végre az út lemegy egy meredek, szakadékos völgybe és ott egyedül egy mélyen vezető széles kocsiútnál, amely délnyugatról (a cipőgyártól) északkeletnek megy. Ezen is jobbra tartottam és az új temetők mellett leértem a cipőgyárig, onnan a vásártérre és tovább a Zichy utcán végig a székesegyházhoz, a postához és a kávéházba, ott ittam egy teát, mert jól átfáztam a temetőn. Onnan azután az Erzsihez mentem, ott egy félóráig időztem, onnan az öregekhez 10 percre, az öreg Palit az ágyban találtam. Kértem Marit küldessen az orvosért. 7V2-kor ismét az indóházban voltam, a vonat sokat késett. Három idősebb úr volt a kupéban. Az egyik 75 éves, beszédes, aki a 48-49-es időkből személyes élményeit beszélte. Egy kevésbé öreg, jó modorú úr, aki hallgatta és egy barna pápaszemes, rosszmodorú úr, aki különös arcokat vágott, mintha megvetné az egész világot. Pesten ettem valamit, átnéztem a lapokat, (illusztrált lapokat) megnéztem a Medikus kávéházban. 343 Azután még itt is írtam. Múlt éve mily erős hideg volt ilyenkor! ! Mindez oly gyászos, mindez olyan szomorú, ki mutat majd valami vigaszt? Ki mutatja meg nékem az utat hozzád édes, egyeden lelkem? 1907. december 24. Práter u. 9. 344 Budapest Édes drága cimborám, barátom, fiam, szeretett jó, tiszta lélek. Ma egy éve reggel siettem hozzád édes, jó fiam, oly szép voltál a borzasztó koporsóban. 343 A Medikus kávéház, Budapest, VIII. Üllői út 30. alatt volt található. 344 Mednyánszkynak 1907-1911 között volt műterme Budapest VIII. Práter u. 9-ben, az ún. Ciondaházban. Az épület 1905-ben készült el Kőrössy Albert tervei szerint. A műterem, melyhez csupán egy előtér kapcsolódott, a háromemeletes épület padlásterében volt, a Práter utcára néző ablakkal. (Művészek és műtermek. Szerk. Hadik András, Radványi Orsolya. Budapest, 2002. 202.)
