Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
Előttünk a szűk erdős völgy párás volt, a hold eleibe mentünk, utunk később többfelé fordult, ott leültünk egy kis szénakunyhó elé, néztük a holdat, alatta kísérőjét az esti csillagot. Ismét tovább mentünk, néha sáros szántóföldeket kikerülve, mindig gyümölcsfák közt. Egy helyen a lejtőre ültünk szemben a holddal, mellettem ült az én fiatal útitársam, oly festői volt így a holdtól megvilágítva szép alakja, hogy rögtön le szerettem volna festeni. Jó soká ültünk itt, megettünk a hold sütött, lejtő, a fák rajza nagyon tiszta volt, bár hátul a Lasit látszott kissé. Onnan azután meg nem álltunk addig a gyalogútig, amely a harangozóhoz vezet vissza, ott ismét leültünk és ismét gyönyörködtünk a szép látványban. Onnan a holdnak hátat fordítva haladtunk jobbra felszántott földön egy barázdán fönt, aztán az úton mentünk a holdfénnyel oldalt. Igen érdekes volt a hold világította alak a fölszántott és erősen megvilágított szántóföldön. A zsidótemetőnél elváltunk, ő lement AA én fent maradtam még egy kissé. Egynegyed 4-re volt. Lejövet a mély úton gyönyörű holdhatásokat láttam. Az út, a torony és a magas várfal fele holdvilágításban, fent a kék szürke éggel majdnem összeolvad. Csak a meleg szín által válik el kissé a csillagos háttértől. 1900. november 23. péntek, Budapest Az intuitív megismerés és a közönséges logikai gondolkodás közötti különbségen gondolkodtam. Sokan a tiszta, de közönséges értelemben vett gondolkodást tartják egyedül gondolkodásnak, és a lélek többi funkciójától el akarják választani. Azt hiszem, hogy úgy cselekszenek, mint az, aki, hogyjobban lásson, az egyik szemét eltakarja. A gondolat csak a mérték, nem pedig a dolgok valódi veleje. [...] 1900. november, Kőbánya Néhány embernél arra a különös nézetre bukkantam, miszerint, hogy a földi dolgoktól teljesen megválhassunk, „elég, ha minden érzékiséget kilökünk magunkból". Ez mindig is kissé valószerűtlennek tetszett. Az érzéket finomítanunk, nem pedig levetnünk kell... Az aszkézis harmóniátianul fejlődött embereknek mit sem használ, mivel az aszkézis egyszerűen csak hatványozza mind a rossz, mind a jó tulajdonságokat. A képzelet, az érzékek és az értelem együtthatása, amely bizonyos fokon szellemi működéssé emelkedik. Ha az értelem vagy az érzékek élete nem eléggé fejlett, akkor a képzelet nem működhetik szabadon. Hogy magasra finomodott érzékekre szükségünk van, azt némelyek csak azért tagadják, mert nekik kezdetleges érzékeik vannak, és így nem látják azt a nagy bőséget, amelyet a fejlődés ezeknek az érzékeknek tartogat. [...] 1901. január 1. Budapest Különös vegyes benyomásokkal hagyom el ezt a századot, vagy inkább hágy el engem ez a század. Ma még volt mindenből egy kevés. a) Sietős munka. b) Teozófia.
