Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
c) Gond. d) Sok kiábrándulás. Mikor Malonyay tói 197 visszajöttem, havazott. - Bementem a Damjanich utca sarkára egy kávéházba. Ott kissé olvastam az újságokat. Ez mind tapasztalat és tanulság. Ezekből következik: 1. Hogy az ügyeivel mindenki foglalkozzon. 2. hogy az egész földi kapaszkodás ostobaság. Praxisba áttéve ez azt jelenti, hogy 1. Az eladási rendszert kell kissé rendezni 198 Malonyay és Lyka, 199 később a Tigriske segítségével. 2. Hogy a magányba kell visszavonulni, és jobbat csinálni. 3. És főleg, hogy a súlypontot a kontemplációra kell helyezni, mert a végcél nem a piktúra és semmi egyéb tevékenység. Malonyay Dezső (1866-1916) művészettörténész, író. Bölcsészeti tanulmányait Kolozsváron és Párizsban végezte, bölcsészdoktori és magyar-francia szakos tanári oklevelet szerzett. Két évig Kolozsváron tanított, majd nagyobb utazást tett Európában, de járt a Közel-Keleten is. 1893-tól Párizsban élt s egy ideg Munkácsy Mihály titkára volt. Tagja volt a Petőfi Társaságnak. 1897-től Budapesten volt tanár az V. kerüleü főreálban. Szépirodalmi műveinél jelentősebb művészettörténeti és néprajzi munkássága. Több napi-, hetilap és folyóirat, így az Budapesti Hírlap, Új Idők és a Művészet rendszeres publicistája, tanulmányírója. Mednyánszky László közeli barátja, akivel Justh Zsigmond révén ismerkedett meg s ő írta az első monográfiát is róla. Mednyánszky naplóiban többnyire csak Buli néven említi, a bulldog névre utalva. (Enigma, No 24/25, 2000. 271.) Hagyatékának egy részét halála után elárverezték, így több Mednyánszky festményt is. Ld. Katalógus néhai Malonyay Dezső képgyűjteményéből és más gyűjteményekből származó színes metszetek, bútorok s egyéb műtárgyakról. Nyilvános árverés 1917. december 19. és 20. Magyar Királyi Zálogházak Árverési Csarnoka. Budapest, 1917. Főbb művei: Mednyánszky. Budapest, 1905.; A magyar képírás úttörői. Budapest, 1905.; A fiatalok. Budapest, 1906.; Szinyei Merse Pál. Budapest, 1910.; Munkácsy Mihály. I—II. Budapest, 1911.; A magyar nép művészete. I-V. Budapest, 1907-1922. Mint Lyka Károly írta róla: „tudta, mi kell a közönségnek, s pontosan megfelelt a közkívánatnak. Pedig tehetséges ember volt, de ilyen életcél mellett ez a tehetség nem mélyedhetett el, nem élhette ki formáját sohasem." (Lyka 221-223.; Enigma, No 34, 2002. 138-142.; Hofer Tamás: A népi kultúra jelentésváltozásai a századfordulón. Valóság, 31, 1988, 12. 42-47.; Kósa László: A magyar néprajz tudománytörténete. 2. jav. és bőv. kiad. Budapest, 2001. 116-118.) 198 Mednyánszky 1899-ben ismerkedett meg Wolfner Józseffel, aki Malonyay Dezső és Pékár Gyula „nyomására" vette kézbe - mint magánember - Mednyánszky zilált pénzügyeinek intézését. A Mednyánszky képek értékesítésének egyik feltétele - egyben Mednyánszky és Wolfner nem múló vitájának tárgya - az volt, hogy a festő nem értékesíthet, illetve nem ajándékozhat el képeket. (WolfnerJózsef: Emlékirat Mednyánszky László festőművész képeinek értékesítéséről. [1921] Enigma, No 34, 2002. 105-111.) Ld. méga 129., 328. és 686. jegyzeteket. 19 Lyka Károly (1869-1965), művészettörténész. Hat éves korában szüleivel Nyitrára költözött és ott töltötte tanulóéveit. Festőnek készült, 1887-ben Münchenben tanult Hollósy Simonnál, majd az Akadémián. 1891-ben, anyagi okok miatt, rövid időre hazatért Nyitrára, s arcképfestéssel és illusztrálással foglalkozott. Nemsokára Olaszországba utazott, Nápolyban és Rómában élt, ahol művészettörténeti ismereteit gyarapította. Beutazta Itáliát s rendszeresen küldte tudósításait a Pesti Naplónak, ahol hazatérésekor, 1896-ban, állást vállalt, de hamarosan az akkor alakuló Budapesti Napló szerkesztőségébe ment át. 1896-1946 között a Singer és Wolfner cégnél dolgozott, ahol az Új Idők hetilap munkatársa, s 1939-től felelős szerkesztője, illetve a korszak legszínvonalasabb művészeti folyóiratának, a Művészetnek volt alapító szerkesztője 1902-1918-között.
