Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
Csakhogy a javulásnak felülről kell kezdődnie. Egy bizonyos fokig meg kellene tettel előzni azt az időpontot, amelyben késő lesz. A teóriát összeegyeztetni a szükséges individualizmussal. Az individualizmus, mint nemzeti érzés, egyeden mód volna a fiatalságra apellálni. [1900. szeptember 21.] szombat, Beckó Meleg, napos, gyönyörű idő. Déli szél, hegyek aránylag közel látszanak, eső várható. A terrénum, amelyhez a rajzok tartoznak egy letarolt, dudvával benőtt, agyagos föld, nagyon száraz, meleg, poros színű (égetett polyva, szürkés). Az apró dudvák vereses tömkelege fedi szőnyegként, kisebb-nagyobb hézagokkal, amelyek kopaszak. Áll benne egy szál kukorica, élénk zöld. Több élénk zöld növény, közte ritkán zab és más világos fehéres szürke, vagy világos sárga, magas fűszál, igen világos tobozokkal. Ezen füvek igen világosan válnak ki a vörhenyes terrénumból. A hátteret sötétebb zöld fák képezik egy sárgászöld diófával. Mellette és részben megette egy gyönyörű zöld színű lóhereföld. Az egészet a déli meleg szél mozgatja. Délután Jankával 196 ültem, olvastam néki az újságot, 5 óra után kimentem Trencsén felé, eleinte a vár megett akartam az Óborára mászni, azután mégis az úton maradtam, meg akartam a birkanyájat tekinteni, amint a nagy szakadékon jön le, már láttam őket felülről letódulni. Amint az útról jobbra a völgy felé néztem (Lasit előtt) az országútról egy legényke felém tart, a fiatal Kreicsovics volt (Borik unokája). Ajánlkozott önként, hogy elkísér, ámbár igen hűvös volt a szél, ő pedig AA volt. Kis habozás után elfogadtam ajánlatát, csak úgy véltem, hogy egy kissé túl könnyen van öltözve. Tegnap és ma esett, most derült ki, fújt az északi szél, jó hűvös volt. Felmentünk a völgyön a szélmentes oldalon, ott egész kellemes volt. El a 3 kis szilvafőző kunyhó mellett, fel egy szakadék mentében, majdnem a lucfenyő telepig. Ott egy szélcsendes helyen, egy part alatt leültünk, néztük a Vág-völgyét. Párás volt a völgy, a Vág vize kissé világított. Ott ültünk egy ideig, néztük a holdat is amint bujkált a délfelé haladó felhők közt. Onnan tovább mentünk a felső úton a Lasit tövéig, már kezdett világítani a hold szelíd fényével mindent elárasztva, letértünk jobbra a völgybe, réteken mentünk szilvafák közt a mély és rossz út mellett. Kreicsovics előre ment, gyönyörűen világította meg a hold AA. 196 „Sirchich Janka (Affi), egy elárvult és elszegényedett, nemes származású kisasszony, mint a kastély és uradalom gondozója élt Beckón és ott is halt meg a harmincas évek közepén. Akik ismerték, egybehangzóan azt mondják róla, hogy társadalmi becsvágytól, asszonyi hiúságtól független miszticizmusra hajló lélek volt. Mednyánszky tehát rokonára lelt benne és ezért lelki testvéréül, bizalmasául fogadta. A főúri környezetben hamupipőke módjára élő Sirchich Janka ezt a bizalmat nagy megtiszteltetésnek vette és sírig tartó, rajongó hódolattal viszonozta. Mednyánszkyra, aki őt minden gondjába és lelki vívódásába beavatta, úgy tekintett, mint egy felsőbbrendű lényre, vagy szentre. [...] A mesterhez való hűséges ragaszkodását az élet gyakorlati dolgaiban is kimutatta. Boldog volt, ha örökös pénzzavarában segítségére lehetett. Erre gyakran akadt módja. Mednyánszky a beckói uradalmi jövedelemből őt megillető rész terhére sűrűn fordult levélben Sirchich Jankához kisebb-nagyobb összegekért. [...] Apja ravatalánál, késő éjjel, a halotti gyertyák sápadt világánál fogott kezet vele és ez a kézfogás egy holtig érő lelki frigyrelépés ünnepélyes aktusa volt." (Kállai 41-42.) Sirchich Janka bizonyosan nagy Mednyánszky a Beckón maradt művek és dokumentumok sokaságával rendelkezett. Napjainkban több alkalommal felbukkant aukciókon olyan mű, amely Sirchich Janka hagyatékából származik (pl. Polgár Galéria 42. aukció, No 59. „Katona, rajz, 15 x 23 cm", amelyen a 3091 sorszám látható). Sirchich Janka testvérének Sirchich Béla (1871-1942) altábornagynak és feleségének birtokában - akik az 1930-as években már Csillaghegyen éltek - több Mednyánszky-kép, 65 notesz, és nagyszámú levél volt. (Kállai9.; Mednyánszky 1960, 149.) Ld. még Utószó.
