Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
Vannak 1. roboráló és aszcendens, 2. reprodukáló és vízszintesen ható ösztönök. A roborálást kiegyensúlyozottan fokozott működés által lehet elérni, amely az egyént a maga számára és fejlődési céljai számára erősíti. Az életműködésnek reprodukcióra célzó fokozása új életet készít elő, és az egyénnek hatátározottan hátrányára van. a) Az életműködés roboráló fokozása szerzett segédeszköz, amely más életek keletkezését az egyén javára háttérbe szorítja és így elitegyéniségek (vezető személyiségek) létrehozására vezet. (Ez az antiszeptikus módszer.) 178 b) Ezzel szemben az életműködésnek az a fokozása, amely új életek, új szervezetek létrehozására irányul, primitív, ösztönszerű vágyódáson alapul, amely az egyénnek hátrányára van és annak fejlődését gátolja. Ez csak ott kívánatos, ahol az egyén amúgy is csak tömeg-reprodukció céljára valónak látszik, és ahol egyebet nem érdemel, minthogy puszta anyag módjára újból visszakerüljön a nagy keverékes fazékba. Csakúgy, mint ahogy sikertelen öntés után megint az olvasztótégelybe dobják az anyagot, hogy más formák öntésére lehessen felhasználni. Az életműködésnek ez a fokozása megsemmisíti az egyént (szeptikus módszer). 179 Célja az, hogy egyforma szervezetek keletkezzenek. Jelképe a halál, vagyis inkább a halálra következő oszlás. A roboráló életműködést minden olyan dolog fokozza, amely az aszcendens (az emelkedő) iránynak van javára. Önmegtagadás, erény, önuralom, nagy megerőltetések, erős akciók (amíg azok egészségesek maradnak). Az életműködés eme fokozásait szűzieseknek nevezhetjük. Minden jó szervezetű lényre hatással vannak, de nincs bennük semmiféle csábító fűszerezettség, semmiféle beteges, érzéki inger. Az életműködés reproduktív vagy önromboló fokozását a kezdetleges ösztönök hatványozott ereje fűti. így például betegesen lázas erőlködések látványa. (Az érzéki fanatizmus erjedése, rendkívüli testi szenvedések. Szadizmus.) Ez a medréből kilépett, öngyilkos, reproduktív ösztön. 1 Ez a nézet az elöregedő fajról és az arisztokrácia végnapjairól divatos elképzelés volt a Justh-körben és a Feszty-szalonban egyaránt. Justh Zsigmond mind regényeiben, mind naplóiban azt a nézetet képviselte, hogy csak a magyar paraszttal „beojtott", keleti tanokkal - mint a buddhizmus - „felfrissített" arisztokrácia lenne képes a túlélésre. Ennek lényege - amint azt Czóbel István - a Justh elképzeléseire nagy hatást gyakorló társadalomtudós - kifejtette: egy a parasztságból felfrissülő tiszta magyar középosztályra alapozott kapitalista fejlődés, amely ellenszegül a „környező országos kozmopolita népessége" által generálnak. {Diószegi István: Justh Zsigmond (1863-1894). Irodalomtörténeti Közlemények, 64. 1960. 664.) Justh szenttornyai elvonultságában parasztszínházat hozott létre és több ízben megpróbálta összeboronálni kedves parasztjait a nagyúri társasággal, egyik novellájában erről maga számol be: „Még egy vacsora. Ismét vegyesen: Szabad-SzentTornya és a - világ! Bizarr árnyalatok. íme Fesztyné Jókai Róza modern halvány arczéle mellett Molnár János [...] Fesztyné jobbján a kis Molnárné, a kis csiripelő, dalos menyecske, a maga finom madárka arczélével". {Justh Zsigmond: Szent-Tornyai világomról. In: Magyar szellemi élet. Szerk. Igmándi Mihály. Budapest, 1894. 106.) Justh gondolatai nagyon erősen hatottak Mednyánszkyra, mint ahogy Justh is a festőben egyik lehetséges ideáltípusának megtestesülését látta. Kölcsönös rokonszenvüket művekkel fejezték ki: Justh Czobor Lipót (Poldi) figurájában örökítette meg Mednyánszky alakját Fuimus c. regénye lapjain (Pór 23—33.), Mednyánszky pedig többször is megfestette Justh portréját: Justh Zsigmond a parkban (Zigmond Justh v parku, SNG ltsz. O 3859) és Justh Zsigmond képmása (PriateV z profilú. Zsigmund Just, SNG ltsz. O 6766 - Justh 408.) 178 A fertőzés távoltartása a sebtől. 179 Ha a fertőzést nem sikerül távol tartani a sebtől.
