Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
Délután rajzoltunk kint Schiff 744 festővel. Délután voltam Ormódy igazgatónál a hídon, és a híd melletti kis őrszoba, amelyben Ormódy főhadnagy most székel, kezdtem őtet rajzolni. Visszajöttem Precsinén 745 a zsolnai állomásra egy hadnaggyal, aki a civil életben Precsinén rezideál. O építteti Malatinszkyék 746 házát is, amelyben most lakom. A délutánokon változtatni kell? 1915. január 13. szerda, [Zsolna] Reggel az oroszoknál, délután a temetőn. Este rajzoltam házakat hóval. Későbben 6 órától a remizben olvastam újságokat, azután játszottam 2 sakkpartit. A temetőn ismerkedtem egy fiatal [a szöveg nem folytatódik] 1915. január 16. szombat, Zsolna Épp 14 napja ilyenkor voltam nálad utoljára, beszélgettünk édes, szegény barátom, 747 még éltél, öntudatod zavartalan volt, ámbár nagyon szenvedtél, hittem még, reménylettem és legsötétebb kételyeimben sem sejtettem, hogy csak néhány órád van ezen a földön. 4V2 5 óra tájban váltunk el ezután, nem sejtettem, hogy ez volt utolsó együttlétünk ez életben. Ami legjobban nyugtatott meg az volt, azon körülmény, hogy néhány határozott kívánságot fejeztél ki előttem, természetesen ezek teljesítése foglalkoztatott. Pestre jövet ettem egy kis sajtot, azután elmentem Lykához. Minden amit tettem, mondtam, hallottam, oly irreálisnak látszott, talán soha sem éreztem, hogy mennyire tehetetlen játéka vagyok a sorsnak. Pálmaihoz jövet azután azt hallom, hogy 5 A óra alatt már indulni kell Zsolna felé. Ez kissé kirázott a fájdalmas töprengésből, gyorsan össze kellett csomagolni és menni, belenyugodtam a dolgok menetébe, rólad, édes, drága barátom gondoskodtam, amennyire emberileg lehetett. Ismét kezdtem reményleni, hogy még talán az életnek megmenthetünk. Hozzád Béla vasárnap ment el és meghozta mindazt, amit kívántál. O Istenem , mily boldog lettem volna, ha életemet és egészségemet adhattam volna néked!! 24 órával búcsúzásunk után fölismerted helyzetedet, elkészültél a halálra!!!! Én vasárnap reggel érkeztem ide fáradtan, álmosan, testileg, lelkileg elcsigázva. A vasárnapról hétfőre virradó éjt nyugtalanul, de minden sejtelem nélkül töltöttem el, ezen éj alatt csukódtak le utoljára szemeid. Semmi sejtelem sem intett engem, évek óta féltettelek és most nem sejtettem semmit. Hétfőn elmentünk Teschenbe, estefelé visszakerültünk; semmi sejtelem, kedden este 9 óra tájt jött a lesújtó hír és alig lepett meg. Az utolsó 14 nap alatt átszenvedtem minden szenvedésedet. Egyetlen vigaszom volt, ha egy-egy óhajodat rögtön és egészen teljesíthettem. A gyászhír vételénél az első érzés, amely elszikkadt agyamban keletkezett az volt, szegény fiam már nem szenved. Most, ha az idő változik, mindig eszembejön, hogy ez már néked nem árthat, már túl vagy ezeken? 744 Robert Schiff (1869-1935), festő. (Sajtóhadiszállás-névsor, No 194.) 745 Precsén (Trencsén m) 746 Ugyanabban a noteszben: „Malatinszky Gyula reáltanodái tanár neje" 747 Jani
