Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
Nálam az élet, az állat ismét jogaiba akar lépni, mindenféle önző vágy kezdett ébredni lelkemben, de résen állok, süllyedni nem fogok, ti édes halottaim megóvtok, szívemnek tisztának kell maradni, hogy szent emléketeket méltó legyen megőrizni. 1915. január 17. vasárnap este 9Vi óra, Zsolna Édes, drága jó barátom, két hete ilyenkor már-már nem reménylettél. Készültél a halálra, úgy látszik egyszerre ébredt, ébredtél igazi állapotod tudatára. Annyi szenvedés után belenyugodtál-e igazán a változhataüanba?? Oh Istenem, hogy nem tehettem többet érted. Életemet adtam volna érted dolgozni, tisztulni, ez az egyetlen reményem hinni és szeretni túl a síron is. 2 óra múlva lesz két hete, hogy édes jó becsületes szíved megszűnt dobogni!! Valóban sokat véthettem, hogy mindezt végig kell szenvednem. Utolsó nap Zsolnán. Ma ment el két csoportja a haditudósítóknak, délután 1.50 perckor. Ma délelőtt vette Ladex a sárga kofferomat a rajzokkal, egy kékes barna kuffert és egy nagy lakatos bőröndöt a kommandóba eltenni, a reflexes lámpát és a sok blokkot meg a tábori széket Maróti Gézához. 2 1 /2-kor voltam az orvosnál. Még venni kell néhány noteszt, egy hashajtót és egy revolvert. Ma reggeltől hóvihar tombol. A múlt napok egyike olyan gyönyörű volt, Maróti arcképét végeztem, 748 azután elmentünk sétálni a két temető meg az új katonai temető mellett. Gyönyörű tavaszi idő volt, a vékony jégrétegek behorpadtak a napsugártól amint alattuk a víz a földbe húzódott. A Vág mellett egy romot találtunk. Violák, szelíd kékek, meleg szürkék, rózsás és diszkrét színek váltakoztak, a nagyobb hegyeken szép hó van 1915. január 30. [Brzeskof 40 Jelszó. Január 30-án, mikor mentünk együtt John alezredes, Belecz hadnagy, Garusek és én a lövészárkokat megnézni, kaptunk fehér köpenyeget. A mozsarakig mentünk egy csoportban. Az üteg megett folytattuk utunkat egyenként, 50-50 lépés távolságra. Az éj mesés volt, langyos, a hólepel világossá tett mindent, jóllehet felhős volt az ég. A hegygerincen túl folyton lefelé vitt utunk két falun keresztül. Néha-néha egy-egy dombot elárasztott a holdfény. Az ágyúszó mind közelebb-közelebb hallatszott. Különben nagy volt a csönd. Egy hosszú falu közepén eltértünk jobb felé, kis utcákon haladva ismét egy országútra jutottunk, 3 kilométerre a Dunajectől és a megette lévő domboktól. A Dunajec mögött állt az orosz - haladtunk jobbra a lapályban. Azután jobbra elértünk egy másik hegynek menő útra. Egy szép és hosszú fasor felvezetett egy faluba, egy gyönyörű park és egy szép kastélyhoz, ahol barátságos tisztek fogadtak és teával megkínáltak. Érdekesen beszélték el az imént lefolyt harcok történetét, hogy miként laktak egy, a folyóhoz közelebb fekvő épületben, és hogy hogyan csapott be ott egy gránát közébük. 748 Mednyánszky Maróti Gézáról festett portréja nem ismert. 749 Galíciai város Krakkótól DK-re, az Uszwica folyó partján. Ebben az időben folyt az osztrák-magyar hadsereg sikertelen galíciai ellentámadása Przemysl erődjének felmentésére. 1915. március 22-én a védők feladják az erődöt élelmiszerkészleteik kifogyása miatt. 1915. május 2-án az osztrák-magyar és német hadsereg Gorlicénél áttöri a galíciai orosz frontot és június 3-án visszafoglalja Przemysl erődjét, június 22-én Lemberget. A német csapatok augusztus 5-én bevonulnak Varsóba.
