Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
2 méteres 9 darab 6 méteres tiszta vászon 54 kis vászon Pénzkérdés momentán. Művészi tervek a jövőben. Csoportok fizikai összeköttetésben. 1914. február 10. Budapest Tegnap óta érzik a tavasz, szép napos, délfelé kissé olvad. Reggel kávéztam a szokott helyen azután mentem Budára, ittam a Hungária forrásból, jöttem vissza a Hattyúba, 695 írtam Gézának. Kissé sétáltam, fárasztott az éles, lanyha levegő. Kávéztam, visszajöttem, megtaláltam Zelenyák (11 óra) címét és kivittem Fesztyékhez (Aréna út No 7., II. emelet, ajtó 28). Beszélgettünk sokféléről, a múltakról, megnéztük Masa 696 képeit, nagyon tehetséges. 12Vfc-órakor elmentem az Aréna úton végig a Zsidókórházig, itt körűitekintettem, szegény Karcsi jutott eszembe, 697 aki itt halt meg, eszembe jutott ama sok téli délután, amelyet itt nála töltöttem. Innen a Podmaniczky utcán legyalogoltam, csupa rég ösmert hely, a cottage házak, amelyek egyikében a szegény Szontágh Géza (Diegó) lakott. 698 Mindenütt a közeledő tavasz első fuvallata. Az alagút, amely a Bulcsú, Szabolcs és Lehel utcákba vezet, amelyen én oly gyakran mentem végig. Innen villanyossal mentem egész a Margithídig és ott kissé körülnéztem a jó régi Nádor utcában. A régiből kevés, de ahelyett 6 ocsmány nagy kaszárnyaszerű épület. Különös érzelmek vettem rajtam erőt, élni kezdett a régi múlt.™ 9 A nap rézsútos sugarai, a Rózsa utca 700 és a Szív utca, emlékezetembe hozták ama tavaszi délutánokat, amikor 1907-ben az Óvoda utcából a Nyugati pályaudvar felé és onnan Vácra mentem, a váci csöndes kis temetőbe, amelyen te fekszel édes, jó fiam. A Margithídról soká néztem a fel torlaszolt jeget, amely kora ifjúságomra és Nagyőrre meg a Poprádra emlékeztetett. A tavasz melankóliája lepett meg ismét, mint már oly gyakran édes, de fájóan édes. Úgy éreztem, hogy belső énem ébredt fel hosszú álom után. Az utolsó idő ügyeskedése kissé elnyomta volt az igazi közvetlen érzést, de ez most ismét jogaiba lép. Fel kell valahára ébredni] ! ! Fel kell ébredni, magába szállni, magába vonulni. El kell szakadni az örökké változó külső véletlentől. Az egyéni igazság, az egyetlen igazság, habár kell élni, tekintet nélkül mindarra, ami kívül van, ami idegen és ezért ellenséges. 1914. február 15. Budai műterem Édesjó, drága cimborám, barátom, fiam, Bálintkam, vezérem, tisztajó lélek, Nyuli! A tavaszhoz közeledünk óriás léptekkel. A szigorú tél még csak részben engedett. Emlékeztet ama borzasztó télre 1906-1907-ig, csakhogy akkor több volt a hó. Akkor 695 Fehér Hattyú. Ld. a 435. jegyzetet. 696 Feszty Masa (1895-1979), festő, Feszty Árpád leánya. Visszaemlékezéseiben érdekesen és informatívan idézi fel édesapja és barátai életét, így Mednyánszkyét is. (Feszty — Ijjas; munkásságáról: Farkas Veronika: Feszty Masa 1895-1979 festőművész. Komárom, 2003.) Ld. a 29. jegyzetet. 697 Az egykori Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Kórháza (jelenleg: Haynal Imre Orvostovábbképző Egyetem kórháza) XIII. Szabolcs u. 33. Bettelheim Károlyra utal. 698 Szontágh (Diego) Géza festő, 1888-ban lakott a Podmaniczky u. 7-ben. 699 Meliska József barátja lakott itt 1878-ban. Ld. a 43. jegyzetet. ' 00 Egykor tér, illetve utca az V. kerületben, a Szabad sajtó u. és Duna u. között.
