Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
nagy, de tiszta fájdalom kínozott, most ócska, piszkos kis gondok gyötörnek. Anyagi apró bajok. A magam és a mások gyarlóságai!!! A reád való gondolatok tartják fenn bennem a hitet, a reményt. Ma már nem azt jelenti nálam a remény, amit évek előtt jelentett. Nem boldogulást a földön, nem életörömöt reménylek, de egy tiszta lelkiismeretben való megnyugvást, hibáim jóvátételét. A jó győzedelmet magamban és körülöttem. Mindazt kívánom és óhajtom teljes lelkemből, aminek fiatalkoromban oly kevés fontosságot tulajdonítottam. Most 4 éve ilyenkor, egész elkábulva, csak részben éber öntudattal kóvályogtam Vácon a Duna-parton felfelé. Hideg, napos, fagyos alkony volt. A partok mentén jégszegély, gyönyörű rajzolatokkal. Az ég fenn zöldeskék, lejjebb sárga és piros, világító. Felmentem a szélső kertig, sőt a Bükiig. Azután a havas földeken át az országútra és onnan a vasúttesten keresztül azon mély szakadékig, amelyben néhány év előtt veled és Erzsikével találkoztam. Onnan elmentem a temetőig és vissza édesapád házába. 1914. február 15. Budapest Húsvét két eseményre emlékeztet évek óta. Először (J) húsvét vasárnapján ment el Nehréről sorozásra. Reggel kissé havazott. Déltájban a Poprád jegén voltam, hiányzott nagyon ajó pajtás, az egyetlen fiatalkori pajtás. Délután veres lóca. Körüljártam, egy katona jött át gyalog a Poprádon. Reggel 7-kor búcsúztam egyetlen pajtásomtól a lépcsőnél, amely az udvarból az alsó kertbe nézett, kissé havazott. Húsvéthétfő. Ma úgy látszik megromlik az idő, még szép napos, de már nagy fekete felhőtömböket kerget a szél, különben egészen nyárias a hangulat. Ma kissé fáradtan ülök itt, feljegyzéseimmel hamar lettem készen, 10 óra körül. (Marcel Prevosttól feküdt előttem egy regény, Camilla). 70 ' Evek óta nem olvastam regényt, kimenni fájós lábam miatt nem akartam, s elkezdtem olvasni. Még soha, talán fiatal koromban se érdeklett egy leírt cselekmény annyira, mint ezen regény. Egy különös élmény az egész napot kitöltötte, félnégyig olvastam, hogy a soluciót megtudjam. Szerencsésen végződik-e minden? Most értem egész jelentőségében a színház, regény, novella nagy jelentőségét. Ertem, hogy mennyire képes egy ügyes vagy mondjuk mély érzésű színdarab, regény vagy novellaíró az embereket lekötni, és felettük uralkodni. Természetesen nem a blazírtak. Azután az alsó kerten át a tölgyfához mentem. Onnan láttam az országúton, amint ment szekéren Poprád felé. Soká néztem utána, amint két dombon haladt át a szekér, míg a szövőgyár tájékán eltűnt a szemeim elől. Alacsonyan vonultak a hideg szürke felhők az északi széltől hajtva. A Királyhegy komor volt, tetejét fellegek takarták. A második emlék, amelyet húsvét vasárnapja szokott feleleveníteni. Azon gyalogkirándulásom, Beckó, Csejte, Patvaróc, Pobjedin, 702 Rakovic. 703 Patvarócon Blazsej 701 Marcel Prévost (1862-1941) francia regényíró. Mednyánszky által említett regényét nem sikerült azonosítani. 702 Pobedény (Nyitra m) /0S Rákfalu (Nyitra m), Mednyánszky Dénesnek volt itt kastélya, melyet 1856-ban át is építtetett. Itt fejezte be - a műhöz mellékelt kísérőlevele szerint - 1900-ban a „Mednyánszky-család felől genealógiai és heraldikai tekintetben"c. munkáját. (OSZK Kézirattár, Fok Hung. 1845).