Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

1913. október 26. vasárnap, Budán Dolgozom azon képeken, amelyeket holnapután délután kell beküldenem leltárlatra. Cimborám, barátom, fiam, vezérem, Bálintkam, tisztajó lélek, Nyuli. Most, mint mindig, tégedet elérhetni, szolgád lehetni legfőbb célom. 8 alsónadrág 5 ing 3 zsebkendő 1 harisnya 1913. november 2. vasárnap, Budapest Édes drága cimborám, barátom, fiam Bálintkam, vezérem, tisztajó lélek, Nyuli! Tegnap kinn voltam nálad édes mindenem, a gyönyörű váci temetőben, ünnepelt a természet is. Tiszta volt az ég, pompás színekben tündöklöttek a fák és este pedig megjelent az újhold fiatal sarlója. Találkoztam Erzsivel, együtt szomorkodtunk, együtt sirattunk, mint 5-6 év előtt. Reménylem és hinni akarom, hogy ő is őszinte volt. Én a tied vagyok, a tied leszek és csak általad létezhetek. Pali, Mari, a kis Bálint hála az égnekjól vannak, Kovács bácsi is jól van. Máma vasárnap reggel voltam Klein úrral, a fekete Jani feleségével, Povozsán Jánossal.

678 Délben voltam dr. Glückéknél, lelkem nagyon megkönnyebbült Jó emberek. Édes drága mindenségem. 1913. november 2. este IV2 óra, Üllői út, Budapest 4 után elmentem villanyossal a Városliget felé. Az Aréna út szögletén lévő kávéházban olvastam, hogy egy kilakoltatott család kint tanyázik a Rezső téren. Előbb bementem a Városligetbe, ott néztem örömmel a székelyeket, akiknek ott egy kis kocsmában van tanyájuk. Onnan mentem az Orczy úti villanyossal a Tisztviselőtelepig.

679 A Rezső téren nem láttam semmit, csak egy szép őszi alkonyatot. Bementem a Népligetbe az édes kis újhold után, amelyet már a ligettől fogva figyeltem és amelyben már a Rezső téren gyönyörködtem. Mindig utána menve a Népligetből kijövet a vasút híd alatt elmentem és a nagy sötét puszta gyeppel fedett térségen át, mindig az édes után menve, eljutottam az erdőig. Ott aztán egyszerre elvesztettem az édest. Városi házak tömege, egy új városrész egy nagy iskolával. Onnan visszajöttem ide. Útközben sokat gondolkoztam afelett, hogy miért olyan antipatikus nékem a modernizmus. Azon eredményre jutottam, hogy az egyéniség úgyszólván megsemmisülése az, ami reám nyomasztóan hat. 678 Povozsán Jánosnak csak címeit ismerjük 1912-ből: „Povozsán, László út 30." - [MNG 1927-1415], [151. füzet]; „Povozsán János, Mór u. 11. II. e." [MNG 1927-1332], [10. füzet] 6,9 Budapest VIII. Fiumei út, Könyves Kálmán krt, Üllői út, Vajda Péter u. által határolt területe.