Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
Egy túl nagy állami, vagy társadalmi organizmus, egy az emberiségtől különváló és ezzel, meg ennek érdekeivel tökéletesen ellenkező hatalommá vagy erővé fajul. Fejlődésében egy bizonyos irányban indul meg, amely eleinte egyes, vagy több ember érdekeivel megegyezik, később azonban nem kormányozható többé éppúgy, mint a már egyszer elhajított kő vagy egyéb lövedék a legellenkezőbb törekvéseket automatikusan mozgó sodrába kényszerít és úgyszólván mindenki erejét mindenki ellen tömöríti. Ezen természetellenes volta a mai kulturfejlődésnek az, ami nékem nem rokonszenves. 1913. november 3., Modern kávéház, 680 Budapest a) Kulcsárné, b) Kandúr Jani, c) Szeniczey, d) Klein úr, e) Vác, temető fotográfia, f) Géza Siklóssy, g) Porgesz, h) Orczy Gyula (közben el kell küldeni valakit Wolfnerékhez). 1913. november 5., Üllői út, Budapest Édes cimborám, barátom, fiam Bálintkam, vezérem, tisztajó lélek, Nyuli! Ma délután voltam sírodnál édesjó lelkem. Lefestettem, lerajzoltam, majdnem két óráig egyedül voltam veled, gyönyörű őszi délután volt. Csöndes, meleg, szelíden melegített a nap, kissé párás. A lombozat gyönyörű zöld, sárga, veres. Este tértem vissza Pestre. Kissé nyugodtam, aztán eljöttem ide az Üllői útra, ismét egyszer vacsoráztam, mert éhes voltam. Most nemsokára megyek aludni. Eleget fájt a lelkem, próbálok vigasztalódni, hisz utoljára minden csak látszat. Amint egyszer a valódit, az igazi valóságot meglátjuk, elmúlik minden rossz, minden fájdalom. Sokat, sokat mondtak nékem a sárga, veres, zöld lombok, sokat az enyhe, párás kissé őszi nap. Gazdagabb lettem egy szép, fájós érzéssel. Fel kell emelkedni ezen örökké változó fölé, oda, ahol szélcsend uralkodik, oda, ahol a nap örökké ragyog. 1913. november 9. vasárnap, Budapest, Buda Édes, drága, jó cimborám, barátom, fiam, vezérem, tisztajó lélek, Nyuli! Hozzád járulok ismét, mint mindig. Itt előttem van a vázlat, melyet múlt kedden vagy szerdán készítettem sírodnál, édes drága jóság. Szorgalmasan faragok magamon, hogy annál inkább a tied, a te szolgád lehessek. 1913. november 10. hétfő, Kelenföld Ma este adtam Kandúr Janinak egy képet, (Toffler részére készítettem egy másodikat), a Fehér Hattyúnál van, aztán átjöttem az Erzsébet királyné hídon és megkávéztam. Onnan Kelenföldre mentem villanyossal. Visszajövet xx- csárdában vacsoráltam, előbb azonban ittam az indóház mellett 3 spiccert és vettem 3 kuba szivart. Ott aludtak vidéki emberek az asztal körül, akik várták vonatukat. Köztük volt egy jóképű fiatal munkás (földmíves), beszélgettünk. Visszajöttem a villanyossal, ismerkedtem a kalauzzal, intelligens kinézés [olvashatatlan] A? Budapest V. Ferenc József (ma Belgrád) rkp. 27.
