Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

Hogy lehetett ez, mily szörnyű álom, még most sem értem hat és fél év után. Nem értem, nem, hisz egyebet sem értünk. Semmit sem értünk. Minden titokzatos, ami körülvesz, senkit sem ismerünk tulajdonképpen, önmagunkat talán legkevésbé. De nem, nem szabad mindig ezekre gondolni, vagy talán mégis? Hit, remény, szeretet. Azt azonban tudom, hogy a tied maradok, a tiéd, akit a jó sors, valamilyen jó sors, vagy valamilyen jóindulatú szellem utamra hozott. Áldva azok, akik fölneveltek és azon helyek, amelyhez emlékezeted fűződik. 1913. június 28. vasárnap, Németbogsány Édes, drága cimborám, barátom, fiam, vezetőm, tisztajó lélek, Nyuli! Ismét 8 nap múlt, most már egyedül vagyok. Buli tegnap ment vissza Pestre, itt maradt a fia. Tegnap este és ez éjjel annyira megnőtt a Berzava, hogy elöntötte az egész völgyet. Reggel megnéztem a hídnál, megnéztem a két temető közt. Több igen érdekes részletet láttam, néhányat le is rajzoltam. Édes, drága jóság, végre sikerült némileg meghálálni a jó öreg Velicsek úrnak, amit érted tett 1906. december 22-én. Néki és fiának festettem képet. Egészségem jó, és így kettős erővel láthatok munkához, szívemet minden önzéstől meg kell tisztítani, hogy hajlékul szolgálhasson emlékezetednek. Készülök minden tehetségemből a megpróbáltatásokra, amelyek reám fognak méretni, hogy hozzád méltó módon állhassam meg őket. Itt már aligha töltök vasárnapot, de akárhol is leszek, mindig a tied leszek te jó, tiszta lélek. 1913. július 5. vasárnap, Németbogsány Édes, drága cimborám, barátom, fiam, vezérem, Bálintkam, tisztajó lélek, Nyuli! Tegnapig gyógykezeltettem magamat. Küldtem Janinak 200 koronát szombaton, tegnap. Ma itt dolgozom és kezdek az elmenetelre gondolni. Két képet akarok még elkészíteni, azután Versecre megyek. Sok tekintetben fordulópontrajutottam Á dolgában is. A munka dolgában meg éppen. Az egyetlen kibontakozás a munkában, a festésben van. Új utak nyíltak, ezeken kell haladni, fáradhatlanul, míg csak olyan eredményeket nem érünk el, amelyek révén kijutunk a zavarokból. Utam hozzád vezessen, hogy méltó szolgád lehessek minden időben. 1913. július 13. vasárnap, Németbogsány Édes cimborám, barátom, fiam, vezérem, tisztajó lélek, Nyuli! Ismét itt járulok hozzád a küzdelem hevében! Kereslek mindig, szolgád vagyok és akarok néked szolgálatokat tenni tényleg. Hogy ezt elérjem, még sokat kell, hogy javuljak, mert hozzád csak tiszta lelkű ember közeledhetik. Ne vessél meg! Ne nézd csak hibáimat! Szeretlek, igazán a tied vagyok! 1913. július 21. hétfő, [Németbogsány] Édes, drága cimborám, barátom, fiam, vezérem, Bálintkam, tisztajó lélek, Nyuli! Ma határoztam el magamat Erdélybe menni, ezt gondolom a leghasznosabbnak. Új helyzetek, új vidékek kiváltandnak új érzelmeket belőlem.