Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

Ma van édes, szegény Lajos öcséd temetésének évfordulója. Ugyanaz a forróság, mint 1903-ban június elsején. Ma is eső vagy talán égiháború készül. Egy fél év óta nagyon elfoglalnak a gondok, de ez csak mindjobban terel engem vissza a legbensőbb énembe, amelyet te világítasz be jóságos tekinteteddel. Reménylem, hogy nemsokára ellátogathatok hozzád a csendes váci temetőre. Édes jóság, nélküled életem nem lett volna teljes, te mutattad meg nékem a köve­tendő utat. Amióta elhagytál minket és egyjobb hazába költöztél, nincs itt többé nyug­tom, akarva nem akarva készülök a nagy útra, fáradtságos, nagyon fáradtságos ez az út, de hozzád vezet. Amikor elköltöztél tőlünk, lesújtott a nagy fájdalom, de a remény, tégedet ismét meg­találni, nem hagyott el egy percig sem, mert különben nem tudtam volna azon bor­zasztó napokat túlélni. Igazán akkor búcsúztam el a világtól, azon napok óta. Soha nem felejtem el, hogy körülöttünk minden mulandó, üres látszat, ha benne részt akarunk venni, de összefüggésében nagy és emelő látványt nyújt annak, aki felülről nézi. Pyramidon Diadin Digalin 20 csepp Kámfor kapszulák Kapszula köp te tő Codein He rain Jódkáli 667 1913. június 1. vasárnap, Németbogsány Ma 15 napja, hogy pihenek, a nyugalom jót tesz, reád gondolok édes, jó, drága Nyuli, nagyon vágyom a szép, nyugalmas váci temetőre, az most teli virággal. Többször voltam tavasszal a Hűvösvölgyben a Pasaréten, ott mindig veled voltam, szívemben hordtalak édes jóság, bárcsak javulna a szegény Jani állapota, kár hogy te édes jóság nem ismerted, biztosan megszeretted volna. 1913. június 1. vasárnap délután 2Vz óra, Németbogsány Forrón süt a nap, nagy felhők tornyosulnak több oldalról, épp úgy, mint 1903-ban, 10 esztendő előtt, mikor szegény Lajos öcsédet eltemettük. Virágzik minden, illatot árasztva, mint akkor, mikor ő, a jó, a tevékeny, a szerető és szeretett testvér és barát sírba szállt. Vácra érkeztem 11 órakor délelőtt, már nem láthattalak Lajoskám, már le volt a kopor­sód zárva. Sírtak sokan, nagyon sokan, 5 órakor elmentünk a templomba és azután ki a temetőbe, oda vittek ki tégedet édesjó Barátom; többet onnan vissza nem jöttél. Édes, drága Nyuli! Nem, nem választott el minket az, hogy innen elköltöztél a szép csöndes temetőbe. 7 esztendő múlt el azóta, de én mindig a tied vagyok és maradok. Iparkodom erőmből hozzád méltóvá lehetni, hozzád közeledhetni, hogy egészen a tied lehessek. A tüdőbeteg Horváth Jani számára szükséges gyógyszerek felsorolása.

Next

/
Thumbnails
Contents