Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

Már régen tudtam mindezt, csak eddig nem éreztem, nem ment volt át vérembe. Marosvölgye. Máriaradnánál kezd érdekes lenni. Balra Világos vár, éppen a nap sütött reá felhők között. Jobbra nagy kiöntések két gyönyörű várral. Marosvásárhelyen a (Nap szállóba szálltam) különös egy primitív hely. Pompásan aludtam, 8-kor keltem, meleg eső reggel. Járkáltam, egy pompás székely fiú vezetett a Marosig. A Maros mellett rajzoltam egy kiemelkedésről. Kibújt a nap, meleg, nedves levegő, sár és tavaszi hangulat. Vajda Bélának hívják. Visszajövet a városban megnéztem a kálvinista templomot, régi festői várfalakkal van körülvéve. Visszajövet az indóházba egy Balló nevezetű székellyel ismerkedtem, aki testvérét ment várni. Balló Márton Marosszentanna. Marosvásárhely mellett vasútnál, az, akivel jöttem az indóházba A, jött megnézni a nővérét, sógorát, akik átutaztak Marosvásárhelyen és mentek Enyedre. Vajda Béla. Száltelek út - posta, Mezőmadaras, Marosvásárhely, aki körülvezetett Marosvásárhelyen a Maroshoz meg másüvé a környéken, A jóravaló egy kálvinista. 1912. június 18., Sobieskigasse 4/a, Bécs Ma ismét egy emlékezetes napom van. Délig dolgoztam, írtam Pepinek. 12lá-kor ettem levest. Eztán pihentem. Olvastam Hartmannt, először értettem meg azt, hogy egy végtelen dolgot, egy elképzelhetetlent lehet érezni és szeretni, hogy Istent nem csak teremtményeiben, de őt magát, a minden fogalom feletti erőt lehet és kell szeretni. Ez az első lépés. 1912. június 23. vasárnap, Sobieskigasse 4/a, Bécs Édes, drága cimborám, barátom, fiam Bálintkam, vezetőm, tisztajó lélek, Nyuli! Te édes, drága mindenem, reményem, jótevőm, engedd, hogy hozzád közeledhessek. Borzasztó lelki tusaimban el nem hagytál, jóságod éltető erejét éreztem. Résztvevő meleg tekinteted ma is vígasztal és bátorít, úgy mint akkor, amikor még köztünk éltél és testi szemeimmel láttalak. Tegnap estefelé járkáltam soká a Práterben, oly szép volt minden. A fák, a vizek, a derült ég és a fiatal hold. Folyton eszembe voltál. Tégedet láttalak tiszta, jó lélek a hold szelíd fényében az illatos lombban, te voltál az a nagy szeretet, amelyet végigvonulni láttam a mindenségen. Ezt a meleg, csendes, illatos estét sohasem felejtem el. Érzem, hogy szükségem volt a sok szenvedésre és még talán most is szükségem van reá, hogy igazán emberré legyek és hogy méltó szolgád lehessek ott, ahol vagy és bárhol ahol leszel. Víznél és alakoknál akvarelltechnika, nagy ecsettel. (Akvarellecsettel.) 1912. június 30. vasárnap, Sobieskigasse 4/a, Bécs Édes, drága cimborám, barátom, fiam Bálintkam, vezetőm, tisztajó lélek, Nyuli! Édes jóság ismét egy hét telt el.