Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

Múlt pénteken ért nagy szerencse, akkor szabadult fel lelkem először igazán. Délután olvastam pihenésképpen a „Licht auf den Weg" könyvecskében, azután Hartmann könyvében. Először értettem meg, hogy mi az a magasabb, szabadabb élet, amely élet nem függ külső eseményektől. Először éreztem, hogy én is már szabad vagyok, szabad úszó, de erősen és szorgalmasan kell az úszást gyakorolni az asztrálban is. Szabadon tehetni mindent, amit az ember kötelességnek ismer, tekintet nélkül a külvilágra. Ez az igazi szabadság. De ezen szabad akaratot szüntelenül gyakorolni kell. 1912. május 19. vasárnap, Bécs - Pozsony. Édes, drága cimborám, barátom, fiam, tisztajó lélek, Nyuli! Ezen utolsó két napom mozgalmas volt. Munka, gond. Tegnap kaptam a szegény kis Goldschmidt halála hírét. Most Beckóra megyek 2 napra, vagy talán tovább? Veled voltam körülbelül minden nap. Különös előérzetem van, mintha valami rendkívüli készülne. Mit hoz a jövő? Egy biztos, hogy élve-halva a tied vagyok édes lelkem, reményem, vezérem, tisztajó lélek Bálintkam, Nyuli. 1912. június 2. Arad — Budapest Édes, drágajóság, cimborám, barátom, fiam, vezérem, tisztajó lélek, Nyuli! Múlt vasárnap a Fehér Hattyúnál menekültem hozzád, édes, jó egyetlen vezetőm, tisztajó lélek Nyuli. Azóta sok földet jártam meg édes drága mindenem, lelkem, reményem, gyakran voltam veled édes, drága jóság Marosvásárhelyen, Aradon, Gyulafehérváron, Lúgoson. Sok tekintetben feléledtem a sok új vidék és ember láttára. 1912. június 3. kedd, [Budapest] Édes, drága Jó barátom, cimborám, fiam, tisztajó lélek, Nyuli. Ma szerencsés napom van. Nagy Dezsővel találkoztam. Beszélgettünk érdekes dolgokról (+ -). Inkarnációk felváltva (+ -) színek. Édes, drága jóság, ismét fogok közeledhetni hozzád te mindenségem. (Kék szín, keserűvíz.) 1912. június 8. Beckó Édes, drága cimborám, barátom, fiam, vezetőm, tisztajó lélek, Nyuli! Dörög az ég, hull a zápor, ma vagy legközelebben holnap Bécsbe igyekszem. Jankánál vendégek vannak. Ide jöttem csendes szobámba, hogy hozzád közeledhessek. Lassan, lassan kezdek egyensúlyba helyezkedni. Ez év májusában láttam tisztán először. 61 éves koromban ébredek fel!! 61 éves koromban kezdek látni!! Igazán soká tartott, de jobb későn, mint soha, most már legalább visszaeséstől nem kell tartani. Még sok a földi vágy, de már föltétlenül erősebb az akarat. Végre szabadnak érzem magamat! ! Tudom és érzem, hogy mindaz, ami idelent történik, lényegtelen, tudom, hogy mind csak látszólagos, aminek nem szabad felülni. Hogy ezen tudat, ezen meggyőződés ilyen egyszerre jött, csudálatosnak látszik, de tulajdonképpen nem véletiennek tulajdonítható.