Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
Ringbauer András kocsis Valter utca, Haller? 1908. július 19. Nagyőr Édes, drága fiam, édes tiszta lélek, Nyuli. Édes, drága mindenem, engedd, hogy szolgáljalak, ne vesd meg azt, aki ügyetlenül szeret és szolgálni akar mindörökké. 1908. július 19. kedd, este 8 óra, Nagyőr Édes, drága fiam, barátom, tiszta, jó lélek, Nyuli! Reggel olvastam Hafizont 394 és Blavackit, 395 délután Istvánnal érdekes dolgokról beszélgettünk, és délután aludtam. 4 x /2 kor jött Miri és olvasott hangosan egy érdekes regényt. Azután már esteledett mikor elmentek uzsonnálni. Alkonyodott és fel és alájártam a toronyszobában, szomorúság fogott el, megszálltak a szomorú emlékek. Egyszerre valami odaűzött az északra nyfló ablakhoz, lenéztem az útra és lépcsőre, amely az udvarról levezet a kertbe. Es egyszerre élénken láttam ama hidegszűrke reggelt, amelyen annyi év előtt, ott a lépcső alatt azon az úton, amely az istállók felé vezet, J-től búcsúztam, mikor elvitték katonának, de olyan élénken emlékeztem, annyi minden jött eszembe, hogy egészen felrázta bensőmet, a legmélyebben szunnyadó érzelmek törtek elő. Ma, ma este ébredtem fel végre a mindennapi élet álmából. Ma szakítottam az ostoba külső élettel, ma ébredtem igazán öntudatra, tietek vagyok mától fogva drága halottak. Ezentúl csak az létezik számomra, ami jelentős, a felületes élet nem nyújthat többé semmit nékem öregnek. Lelkem mélyébe szállok, ott akarok ezentúl élni egészen, hisz ott vagytok ti édes halottim, ott vagytok drága emlékeim, ott nem háborgat semmi. Drága fiam, drága egyetlenem, ott talállak, ott, legbensőbb énemben, ott örökké találod a szeretet lángját, amely érted ég. 1908. július 26. vasárnap, Nagyőr Édes, drága fiam, barátom, cimborám, tisztajó lélek, Nyuli! Ismét egy hét telt el itt Nagyőrön, sokat gondolkodtam, tanultam és szenvedtem e hét folyamán, sok régi emlék elevenedett meg lelkemben. O édes jó lélek, te vezérem, fogok dolgozni, hogy hozzád méltóvá legyek, hogy szolgálhassalak ott, ahol vagy, mert ez legfőbb vágyam. 394 Samszo'd-din Hafiz (1325 k.-1390), a klasszikus perzsa költészet legnagyobb mestere az ezoterikus tanok híveinek egyik kedves költője. 395 Helena Petrovna Blavatsky (1831-1891), orosz származású misztikus filozófusnő, a teozófia megalapítója. Mexikói, indiai, majd tízéves tibeti tartózkodás után 1858-ban visszatér Oroszországba, ahol spiritiszta médiumként vált ismertté. Az 1870-es években Amerikába költözött és 1875-ben Olcott ezredes táraságában megalapította a Teozófiai Társaságot. A teozófiai iskola a buddhizmus és a keresztény eredetű spiritizmus tanainak egyesítésén alapul és három fő célja: a természet rejtett energiáinak és erőinek tanulmányozása és felszabadítása, az ősi vallások tanulmányozása és egy egyetemes testvériség létrehozása. Mint naplói is bizonyítják, a természet rejtett energiáinak tanulmányozása különösen érdekelte Mednyánszkyt. Híres műve: The Secret Doctrine. London, 1888. illetve németül: Die Geheimlehre. Bd. 1-3. Leipzig, 1897-1906. Mednyánszkyra - mint az feljegyzéseiből is kiderül - nagy hatást gyakorolt az ún. ezoterikus színtanok, melyek a lelki hangulatok mellé színeket társítanak. Vö. Helena Pavlovna Blavatsky: A titkos tan (részletek). Enigma, No 35. 2003. 110-130. (Geller Katalin: Teozófus színtan. Enigma, No 35. 2003. 99-100.) Ld. még* 176. jegyzetet.
