Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
1908. április 30. délután, Óbuda Gyönyörű átlátszó nyári délután, a távoli tárgyak rendkívül levegősek a nap ellen nézve (szél és nap), valami tavaszi és mégis melankolikus, fáradt hangulat. Minden úgy hat, mint egy álom, éspedig egy gyorsan múló álom, talán a szél hatása? Visszajövet néztem az esti csillagokat, amely kezdett látszani, reád gondoltam édes, egyetlen Nyuli! 1908. június 30. este 7 l /2 óra, Herczelszanatórium™ 2 Budapest Édes jó fiam, barátom, tisztajó lélek, Nyuli. Egy hónapot szakadatlan munkában töltöttem, de rád gondoltam mindig. Most egy ideig azután egészen a tied leszek, jó, tiszta lélek. Most majd egészen általad hagyom magamat vezetni, akkor tudom, hogy tisztulok minden önzéstől és hiúságtól. Ha ismét visszanyerem egészségemet, első utam lesz hozzád a váci temetőbe, édes, jó lelkem. Egy éve, hat hónapja, hét napja és hat óra múlt azóta, hogy elhagytál minket, édes, drága jóság. Sok-sok történt azóta, az első három hét Beckón a nagy hóval. Azután 3 hónap Pesten, kemény munkával a műteremben. Minden vasárnap nálad voltam, hozzád jöttem, a szép csendes váci temetőre. Azután jött az elkészülés napja, délután elkészültem, azután hozzádjöttem, jó, drága lélek. Azután jött a tavasz, az első virágot neked hoztam, édes jó lelkem. Jött a favirágzás, künn dolgoztam minden nap, virágzó fákat, reád gondoltam szakadatlanul édes, tégedet láttalak a szép virágokban, tégedet az esti csillagban és az újhold bájos sarlójában. A pasaréti nap (Budagyöngye), ó be fájó, be édes emlékezetű nap. Azután jött a meleg nyár, hozzád járultam mindig, te édes, jó lélek. Azután jött Beckó is, szép holdas estéivel, tikkasztó napos délutánjaival, oly szép, oly szomorú volt mindez. Ott is tégedet láttalak, jó lelkem. Jött az ősz, hullatni kezdték sírodra levelüket az akácok. Elborult a lelkem, jött Mindenszentek napja. Ott imádkozott Erzsi sírodnál, égtek a gyertyák, folytak a könynyei, de szíve már másé volt. Jött a december, jött a halálod napja, már egyedül sirattalak ezután. Jött a gyászos emlékezetű december 23., azután a borzasztó 25., amikor földi szemeink elől örökre eltűntél, vagy talán nem? O Istenem, ha még láthatnálak. De hisz látni foglak, egész a tied leszek, tégedet, édes tégedet foglak szolgálni. Azután jött ismét a nehéz munka, és ismét Beckó, és a drága váci temető, csak még az igazi dolog nem jött, a beolvadás a tiszta fénybe, amelyet áldott emléked áraszt. 1908. július 1. Fasor szanatórium, reggel 7Vi óra, Budapest Édes, drága fiam, jó, tiszta lélek, mily szép lett ma reggel kis lakásod a váci temetőn! Bár ott volnék már melletted drágám. De akármi is történik, mi egymáséi vagyunk, és sohasem fogok kifáradni tégedet szolgálni, te vagy reményem mint voltál, boldogságom amíg köztünk éltél. 392 Dr. Herczel Sebészeti Szanatórium - Fasor Szanatórium (VII. Városligeti fasor 9.), ahol kisebb operáción esett át. (Czóbel 7\.) Br. dr. Herczel Manó (1862-1918) híres sebész.
