Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
sírodnál elfog. Nálad voltam édes jó barátom, te tiszta jó lélek. Néztem-néztem azt a hóval borított követ, amelyre annyiszor hulltak könnyeim. Azután elmentem Kovács úrhoz, aki szívélyesen meghitt. Ismét kegyetlen hideg volt, különösen amint a vasúti töltésen átmenve a szabad térségen haladtam és még inkább, amikor a Főutcán mentem a szél ellen. Kovács úrék szívesen fogadtak, egy kis melegített bort és feketekávét kaptam. Ez felmelegített. Beszéltünk arról, ami Kovács úr nagy kívánsága. Azután mentem anélkül, hogy a te házadat érintettem volna. Kedves rokonaidnál sem voltam, mert siettem vissza Pestre. 5 15-perckor elindultam vonattal, 3. osztály. Érdekes volt, vasúti alkalmazottakkal utaztam, kissé meleg volt. Még megtaláltam... Kértem 10 forintot, vettem sapkát és Janinak biztosítótűket. Most itt ülök a Baross utcában és reád gondolok drága. A villamoson volt egy úr, a te korodban lehetett, kicsit hasonlított hozzád drága, egyetlen barátom, mindenem, fiam. Úgy néztem ezt az urat, oly különös érzéseim voltak. Pali öcsédre is hasonlított egy kicsit. Tehát ez évben ma voltam először nálad, drága édes, hiszen minden nap, minden órában a tied leszek, a te szolgád, csak tudnám mit kell csinálni, ami kellemes volna, megtenném akármi áron. 1908. január 5. Édes barátom, édes Bálintkam, veled vagyok, te fogsz nekem erőt adni, hogy végig küzdjem a nehéz küzdelmet, arra nézzek, hogy hozzád méltóvá lehessek édes, jó, drága Nyuli. 1908. január, 7 óra, Budapest, Külső Soroksári út A délelőtt nagyon rossz hangulatban töltöttem, miután egy kis frissítő sétát csináltam volt. Jött a kis Frida. Délután a két nagy képhez vázlatot csináltam, ez ismét jó hangulatot hozott. 4 után elmentem sétálni, eleinte nagyon rosszul éreztem magamat. Kimentem az Üllői úton, azután a ferencvárosi vásártér mentén a Soroksári útra. Itt már jobban éreztem magam, reád gondoltam drága lelkem, a szép hólepel eszméket adott. A világos, nagy képre megtaláltam a megoldást. 1908. január 7., Práter u. 9. Budapest Oh te drága jó barátom, fiam, édes, egyetlen Bálintom. Ez új évben mi lesz, fogsz-e reám tekinteni te tiszta, jó lélek? Te adsz nékem erőt tovább szenvedni és tovább küzdeni, hogy tisztességesen fejezhessem be életpályámat és hogy belsőleg tisztuljak meg és hozzád érdemessé váljak. Igazán keserű a sorsom, valószínűleg megérdemeltem a szenvedéseket. Reggel óta dolgozom és így ez a mai nap kevésbé volt nehéz. 1908. január 8. Budapest Édes, drága, jó Bálintom, fiam, barátom, mindenem. Tegnap sokat dolgoztam és este mégis kétségbe voltam esve.
