Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

Ma reggel, midőn bejöttem a műterembe, azon benyomást nyertem, hogy a két nagy kép a mostani alakjában elkészíthető. A világosabb képek, tegnap készült vázlatok, külön képmotívumok, belőlük és egy korábbi vázlatból lesz a nagy világos kép. Édes jó barátom, mindenem, szeretett fiam, ezt is biztosan csak neked köszönhetem, drágaság. Ma éreztem először hosszú idő óta, hogy Isten segedelmével még talán kikászálódhatok a jelen nehéz helyzetemből, hogy egészen neked élhessek, drága mindenem. Régóta ez a mai nap az első, amely folyamán nem kísértett az öngyilkosság vágya, kissé felüdítettél drága, csókollak ezért, te jó tiszta lélek. 1908. január 16. reggel 10, vasúton Fiume felé Édes, drága Bálintkam, szeretett barátom, cimborám, fiam Nyuli. Mozgalmas 2 hét van megettem, e hó 4-én voltam nálad édes, azóta nagy munka, erőfeszítés és betegség, drága jó, édes, tiszta lélek, most, hogy egy nyugodtabb percem van ismét csak neked akarok lenni. Ne vessél meg, hű szolgád leszek drága egyetlenem. Ma megyek először messze el tőled az 1906. decemberi napok óta, amelyek gyászba borítottak. E tekintetben jelenlegi utam fordulópont, de ez is csak arra fog szolgálni, hogy meggyőzzön arról a megmásíthatatlan tényről, hogy a tied vagyok örökre. Az öreg kutya a Nyulié. Mikor hosszú, szigorú tél után jött végre a múlt esztendei kikelet, közeledtem hozzád drágám, mindenben ami szép, minden virágban csak téged láttalak édes lelkem, fiam (Fogaskerekű, Pasarét, Budagyöngye), ott járt lelked a nagy láz az utolsó küzdelem idején! Azon rémes éjszakákon, amikor tehetedenül virrasztottam lázas álmaidat. Téged látott lelki szemem a nyár szépségeiben édes, tégedet a szép, de szomorú őszben, az első hóval a Budakeszi úton valahányszor a szegény Janikához mentem. Jó