Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
Megcsókoltam a követ, mely takar, a két fiatal fát, mely beárnyékolni fogja sírodat, ha jobban felnő, meg a félig hervadt őszi virágokat, melyek fölötted nőnek. Letérdeltem hozzád és bocsánatot kértem tőled sok mulasztásomért, mert jobban kellett volna tégedet szeretni. Hisz megérdemelted te jó, okos barátom. Többet tehettem volna teérted egyedenegy életem, boldogságom te. Nagy nehezen búcsúztam tőled én, bementem először Erzsikéhez, akit (sajnos) nem egyedül találtam. Meleg teát ittam, ez jó volt, azon bútorokat, azon falakat, azt a kis vaskályhát nézve szeretettel, amelyek közt éltél annyi évig. Onnan mentem az öregekhez, láttam a két Palit, nénédet, Csereklye Jánost. 348 Az Atyus hála Istennek jó színben van. !/29-kor elmentem Palival és Csereklye Jánossal, ők ketten kávéházba mentek én pedig a vasúthoz, igen sokan voltak, végre eljött a gyorsvonat, én egy fülkébe jutottam, többen már ott ültek. Szemközt egy kék kadét, mellette ült két nő, az ablaknál egy barna ember különös sötét kifejezéssel arcán, kissé emlékeztetett Dietrichre. Pestre érkezve ettem, de mindig eszemben voltál. Azután villamosra ültem, egy öreg dáma nagyon nézett reám, valakivel összetévesztett. Elég feltűnő volt. A medikusok kávéházába ültem, olvastam lapot, keresztény szeretetről írtak sokat. Azután hazakerültem és aludtam. 1907. december 31. Budapest Édes drága fiam, ma van ezen első gyászév utolsó napja. Természetesen reád és főleg reád gondolok ezen első gyászévvégén és a jövő gyászév kezdetén. Én veled maradok, akármi is történik velem, most úgy hozzád fogok simulni, édes tiszta lélek; érzem minden tettemben, hogy veled, egyedül általad menekülhetek meg a rossztól. Drága egyetlen vezetőm ezen reménytelen sötétségben is, csak akkor leend belőlem valami, ha tereád hallgatok. Édes drága jó lélek, ki hitte volna, mikor tréfából neveztelek „Führer" úrnak, (hisz katonáéknál tényleg Führer voltál) hogy te leszel igazán öreg barátodnak vezetője. Az egyetlen igazán jó érzés, amely lelkemben keletkezett volt, az igazi szeretet, és azt neked köszönhetem tisztán. Kezdem érezni azt a jóleső meleget, amely kínzott lelkemet olykor eltölti, ha meggondolom, hogy mégis elég erős leszek hozzád törhetetien hűséggel ragaszkodni. 1908. január 4. Budapest-Vác Hideg derült napos idő. Reggel sötét és ködös volt. Voltam a Jani nővérénél, láttam a kisbabát. Délelőtt dolgoztam, nagyon tetszett két fotográfia. Hó a hegyeken. Különben nem éreztem magam jól. Most sietek ki hozzád, édes egyedenem. Még a múlt tél óta ilyen zord idő nem volt. O, tarts emlékezetben engem, aki még itt szenved a földön. A tied vagyok és leszek mindörökké. 1908. január 4. Édes, egy kis megnyugvást találtam nálad. A temetőn nem volt a jeges szél oly tűrhetetlen, mint kinn. A nap éppen készült a hegyek és a hegyeken kúszó pehelyszerű hófelhők megett leszállni, csak kissé nyugtalan volt a vidék, jártak arra emberek. Később azonban egészen csendes lett minden köröskörül. Éreztem azt az édes, a fájdalmas érzést, amely 348 Kurdi Bálint feleségének, Rózsa Erzsébetnek második férje volt Cserklye Lajos, bizonyára az ő rokonságáról van szó.
