Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
villamos már nem ment, gyalog indultam útnak. Kávéztam és az újságokba tekintettem. 10 óra után értem ide. Üsték 346 elmentek az éjféli misére, én pedig itt ülök és gondolok rád. IIV2 óra éjjel. Édes drága. Most harangoznak az éjféli misére! Azt mondják, hogy feltámadt az Isten-ember és hogy feltámadunk mi is. Megfogadom, hogy mindent fogok becsületesen megtenni, ami engem kiemelend a földi vágyak szennyes légköréből. Te adod nékem a nehéz és fáradtságos munkára a szükséges erőt. Azért lesz erőm akarni, mert hozzád akarok méltóvá lenni, hogy téged szolgálhassalak, hogy követhesselek az örökkévalóságokon keresztül. A tiéd akarok lenni, téged akarlak szolgálni, jobban, mint az életben tettem, mint ahogy megérdemelted, te tiszta lélek, nem tettem eleget érted, bánom, bocsásd meg. 1907. december 25. [Budapest] Édes drága fiam, barátom, lelkem. Ma egy éve korán jöttem hozzád, de már nem láthattalak, fekete selyemkendővel leborítottak orcádat édes, jó cimborám. Palival vártunk 10-ig az udvarban, míg a koporsófödelet hozták. Lesrófolták 10-kor óh Istenem, eltűntél előlünk drága mindenem, boldogságom. Elmentünk édesapádékhoz, jött Pepi, igazán megható volt tőle ezen figyelem. Elkísértem, vettünk egy ujjast, elutazott. Visszajöttem az indóházból az öregekhez. Ott voltunk 2-ig 3-ig, azután mentünk hozzád édes, drága. Már le voltál takarva, sóvár, vágyakodó tekintetünk elől elrejtve. Elmentünk a biztos úrhoz, ott ültünk a melegen, míg jöttek a résztvevők. Ma későn keltem, kimentem, teáztam, visszajöttem, gondolkodtam, álmodoztam, 10-től mostanáig dolgoztam, a két nagy képet nagyjából nyélbeütöttem. Most veled, nálad van lelkem, eszem édes, egy negyedóra múlva indulok Vácra, ó Istenem, Vácra!!! Mi volt ez azelőtt a múltban. Mily boldogság volt ez nékem Vácra menni, tégedet látni és az Erzsikédet, a ti kis fészketeket. O Istenem, többet tehettem volna érted, értetek! Ezen öntudat fáj nékem. Még jobban kellett volna tégedet szeretni édes mindenem. Be sok dologgal örvendeztethettelek volna édes, jó szívem, lelkem. De hiába már, bocsásd meg hogy nem tettem többet érted, drága. Hisz én oly hánytorgatott életet éltem. De azért hű maradok hozzád örökké, mindent megteszek, mindent elszenvedek, hogy csak tégedet szolgálhassalak, ez lesz jövőben küszködésem fő célja. Kitartó természetű vagyok, meglásd ez évben szorosabban, erősebben fogok a jó úthoz ragaszkodni, hogy hozzád valamikor méltóvá legyek, te reménységem, életem! Ezen lefolyt évben igen sok rossz szokással kellett küszködnöm, még nagy bennem az önzés, de meglásd édes, drága Bálintom, le fogom ezt küzdeni, mert te adsz nékem ehhez erőt, annak a szívnek, mely érted dobog, kristálytisztának kell lennie. 1907. december 26. [Budapest] Édes, drága. Tegnap reggel kint voltam, délelőtt dolgoztam, a két nagy képre nézve megállapodásra jutottam, azután gondoltam reád drágám, te jó, te okos barátom. 346 1906-ban Vácról írta a haldokló Kurdi Bálint mellől Klein Dávidnak: „Üst Ferencnek legyen olyan jó mondani, hogy valószínűleg soká nem jövök." (Klein 99.) Valószínűleg Vasvári Pál utcai szomszédai voltak. Mednyánszky 1913-ban is feljegyezte címét: „Üst Ferenc, Peterdi utca 31. 4em 44." - [MNG 1921-1345], [53. füzet]
