Kopócsy Anna: KUT. Képzőművészek Új Társasága 1924–1943, Válogatás a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai és Szobor Osztályának gyűjteményeiből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/3)

Márffy Ödön: Fekvő akt, 1930 körül tációját köszönhette. Az UME az 1927-1929 közötti periódusban egyértelműen a KUT vetélytársaként működött, elsősorban a külföldi kiállításokon való részvétel tekintetében. Mivel az UME a KUTtal ellentétben nem spontán szerveződő csoportosulás volt, jelentősége Vaszary főiskolai nyugdíjaztatásával 1932-ben természetszerűleg megszűnt. Fontosabb tagjai (Bene Géza, Gadányi Jenő stb.) a harmincas évek közepére az UMÉből kinőve, már a KUT törzsgárdáját alkották. Rózsa Miklós szervezkedésének köszönhetően 1927-ben került sor a KUT reorganizációjára. A KUT irányítását 1926 folyamán fokozatosan átvevő Rózsa a háború előtt működő modern kiállítási intézmény, a Művészház egykori igazgatója volt. Minden kapcsolatát latba vetette, hogy a kulturális-pénzügyi hatalmi elit szimpátiáját megszerezze, és a Műcsarnok piramidális intézményi struktúrájához hasonlóvá tegye a KUT felépítését. Erőfeszítéseinek eredményeképp báró Skerlecz Iván egykori horvát bán lett a társaság tiszteletbeli elnöke, Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási minisztert tiszteletbeli taggá választották, a műpártolók pedig bekerültek az elnökségbe. Rózsa többek között a társaság működésének finanszírozási nehézségeit próbálta ilyen módon megoldani, illetve Bernáth Aurél: Tél, 1929 Egry József: Tátra, 1929