Kopócsy Anna: KUT. Képzőművészek Új Társasága 1924–1943, Válogatás a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai és Szobor Osztályának gyűjteményeiből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/3)

a hivatalosan támogatott művészek körébe szerette volna bevonni a KUT tagjait. Ugyanekkor számos olyan külföldön tartózkodó, a nemzetközi avantgárd művészet élvonalába került alkotót hívott meg tagnak (pl. Moholy-Nagy László, Réth Alfréd), kiknek szerepeltetése korábban elképzelhetetlen lett volna. A KUT vezetősége ebben az időszakban folyamatos kapcsolatot tartott fenn a Párizsban élő magyar művészekkel, sőt egy Párizsban rendezendő KUT-kiállításról is folytak tárgyalások, melynek kivitelezésére végül nem került sor. Rózsa mindvégig figyelemmel kísérte a fiatal művészek radikális kezdeményezéseit. Az 1930-as KUT-kiállításon meghívására állított ki néhány fiatal festő: Bene Géza, Dési Huber István, Göllner Miklós, Sugár Andor és a Munka-kör művészei, akik külön 1930 márciusában a Tamás Galériában - ahol szintén Rózsa rendezte a tárlatokat - az Új Progresszív Művészek kiállításán is szerepeltek. Az emigrációból hazatért Kassák Lajos 1929-ben és 1930-ban szintén kiállított. Nem véletlen, hogy ezeken a KUT-kiállításokon már nem találjuk nyomait a műpártoló tagokkal felduzzasztott elnökségnek. Az alapvetően konzervatív ízlésű hivatalos körök bizalmát nem sokáig élvezhette a társaság. Lényegében már 1929-ben megindult a progresszív művészet háttérbe szorítása, mely Klebelsberg Kunó halála (1931) után csak felerősödött. 1932 májusában Rózsa Miklós részben a modernizmus repressziójára hivatkozva mondott le igazgatói tisztségéről. Ugyanebből az okból az UME és a KUT a régi sérelmeit félretéve 1 932 novemberében újra közös kiállításon lépett fel. Rózsa távoPerlrott Csaba Vilmos: Csendélet 1934 Kmetty János: Csendélet almákkal, 1927