Buzási Enikő szerk.: Európa fejedelmi udvaraiban, Mányoki Ádám, Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/1)

Harald Marx: „FELRAGYOGOTT A FESTŐMŰVÉSZET SZERENCSECSILLAGA" Festészet és mecenatúra Erős Ágost és III. Ágost Drezdájában

szerű alkotásait sikerült megszerezni: Prágából és Modenából, sőt Párizsból és Velencéből is fontos képek érkeztek. A drezdai képtár ez alatt a tíz év alatt vált világhírűvé. A festészeti gyűjtemény bővítéséhez nagyszabásű építészeti feladat is kapcsolódott: az egykori választófejedelmi istálló, a „Stallgebäude" képtárrá való átalakítását a tervezéssel együtt Johann Christoph Knöffelre bízták (1686-1752). A két felső szintet és reprezentatív vendégszállásait, amelyek az 1740 körüli évektől óta számos festménynek is otthont adtak, Knöffel egyetlen, magas galériaszinttel váltotta ki, s ezt nagyméretű íves ablakokkal látta el.

68 A képtártermek egységes hatása részben a Joseph Deibel (1716-1793) által készített képkereteknek volt köszönhető, amelyek elegáns, kecses formáját és tökéletes kivitelezését, a korallvörös alapra felvitt többfajta aranyozást ma ugyanúgy megcsodáljuk, mint keletkezésük idején. „A választófejedelmi képtárban több mint négyszáz keret található tőle [Joseph Deibeltől]. Miattuk kapta [1750-ben] az udvari képtár szobrásza címet. Megkapta volna a velejáró fizetést is, ha nem tör ki a szomorú hétéves háború."

69 A mai néző számára egyszerre szokatlan és lenyűgöző, hogy a drezdai képtárat ilyen egységes rokokó keretekkel fölszerelve látja. Albrecht Dürer (1471-1528) és Raffaello (1483-1520), Nicolas Poussin (1594-1665) és Bartolome Esteban Murillo (1618-1682), Rembrandt Harmensz. van Rijn (1606-1669) és Antoine Watteau (1684-1721) - vagyis a legkülönbözőbb korszakok és iskolák - képeinek túlnyomó hányadát mindmáig egységes keretekben őrzik. Johann Christoph Knöffel a legfőbb építészeti hivatalból („Oberbauamt") lépett feljebb; Brühl gróf kedvenc építészeként ő építtette annak palotáit és Belvederéjét a „Brühl-teraszon", akárcsak nischwitzi és pförteni kastélyát. A király szintén bizalmába fogadta Knöffelt, és nemcsak a képtár átépítését bízta rá, hanem az Oschatzban fekvő Wermsdorf vadászkastélyának, Hubertusburgnak úgyszólván teljes újjáépítését is (1743-1751).

70 A hatalmas, már-már rezidenciának beillő kastély a drezdai építészet egyik főműve lett. Egy ideig a szász rezidencia szinte teljes alkotógárdája ezzel az épülettel, berendezésével és díszítésével volt elfoglalva: a szobrászok közül Lorenzo Mattielli (1682 és 1688 között-1748) és Gottfried Knöffler (1715-1779), a festők közül Giovanni Battista Grone (1682-1748), Stefano Torelli és Louis de Silvestre, Adam Friedrich Oeser és Christian Wilhelm Ernst Dietrich. A berendezést a királyi gyűjteJohann Alexander Thiele: A meisseni vár és környéke. Rézkarc, 1726 Dresden, Staatliche Kunstsammlungen Dresden, Kupferstichkabinett