Buzási Enikő szerk.: Európa fejedelmi udvaraiban, Mányoki Ádám, Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/1)

Kalmár János: HATALMI HELYZET ÉS URALKODÓI UDVAR A 18. SZÁZAD ELEJI EURÓPÁBAN

hely, amely egyébként a főkamarásnak járt, tudniillik az uralkodó közvetlen közelében való tartózkodás.

55 Az udvartartás társadalmi összetétele E négy legfőbb udvari méltóság elnyeréséért a legelőkelőbb főnemesi családok versengtek egymással. Annál is inkább, mert a Német-Római Birodalomban az udvartartás vezető tisztségviselőinek egyúttal igen befolyásos főhivatalnoki szerep járt. A császári főudvarmester például rendszerint első titkos tanácsos vagy a Titkos Konferencia elnöke volt.

56 Az ehhez hasonló hatásköri átfedések eredetét a középkori udvari tisztségek tényleges ellátása indokolja; újkori fennmaradásának pedig az adta az értelmét, hogy az uralkodó és a központi kormányhivatalok között egy állandó, szoros és zökkenőmentes kapcsolatot biztosított, amely egyszerűsítette, egyszersmind pedig viszonylag kényelmessé is tette azok működtetését. Minthogy pedig e tanácsadó testületek döntő mértékben külpolitikai jellegű kérdésekkel foglalkoztak, s éppen az udvarban találkoztak a legsűrűbben a követek, rezidensek és ágensek, a kormányzati tisztségviselők számára előnyös volt, hogy a legmagasabb szinten vehettek részt az udvari élet valamennyi megnyilvánulásában.

57 Caspar Luyken: Császári kamaráshölgy Abraham a Santa Clara „Neu eröffnete Welt-Galleria" című művében. Rézmetszet, 1703 Wien, Österreichische Nationalbibliothek Az udvartartás persze - a kora újkorban egyre nagyobb mértékben - arra is szolgált, hogy az uralkodó méltóságát, személye által pedig dinasztiája, illetve országa nagyságát, tekintélyét kifejezze. Ez mindenekelőtt a létszámok igen nagy mértékű növekedésében mutatkozik meg. Az egyes fejedelmek udvartartása anyagi lehetőségeik különbözőségei miatt roppant jelentős eltéréseket mutat ugyan, de a létszám mindenütt ugrásszerűen gyarapodott: a 16. század eleje és a 18. század vége közötti időszakban mintegy megháromszorozódott.

58 Ezt részben bizonyos alkalmazottak számának jelentős emelkedése okozta, részben pedig az, hogy az időközben nagy jelentőségre szert tevő zenészeket és a színi előadásokhoz szükséges személyeket is idesorolták. Továbbá azért is, mert a gárdaregimentek felállításával azok tagjait is beleszámították. Saját kisebb udvartartása volt az uralkodó feleségének, mely férje halála után is megillette, továbbá - bizonyos udvarokban - a királyi hercegeknek.

59 A nagy és változó létszám, személyi öszszetétel, valamint a tisztségek bonyolult rendszerének nyilvántartása céljából az első alkalommal 1699-ben Franciaországban megjelent „Almanach royal" mintájára a 18. században német nyelvterületeken is megjelentettek udvari sematizmusokat.

60 A császári udvartartás 1576-ban 530 fős volt, száz évvel később ennek kb. a kétszeresére nőtt, mígnem a 18. század közepére elérte a 2000-et. A bajor udvartartás, amely 1508-ban 160 főt számlált, 1600-ban már mintegy 540 főre rúgott, és a 18. század derekára 1500 körülire emelkedett. A porosz udvartartás létszáma a 16. század közepén 450 személyből állt, a 18. század derekán pedig meghaladta az 1000 főt. Egész Európában kiugróan a legnagyobbnak számított a XIV. Lajos kori versailles-i udvartartás a maga mintegy 10 000 főjével. Ennek arányában növekedtek természetesen az udvartartási költségek is, melyek a bajor választófejedelem esetében a 17-18. század fordulóján az összes kiadás 55%-át tették ki.

61 Az uralkodói reprezentáció növelésének mindenekelőtt a 17. század második felétől kezdve egyik gyakran alkalmazott eszköze volt ún. címzetes udvari tisztségek adományozása. Főként a kamarások esetében figyelhető meg ez: a címzetes kamarások száma folytonosan emelkedett - tőlük, csakűgy, mint a valóságosaktól, kinevezésükkor a bécsi udvarban a főkamarásnak fejenként 200 dukát járt

62 -, míg a valóságosaké változatlan, mintegy 50 fő körüli maradt. Az utóbbira a Habsburg Birodalomban az előkelő német, különböző osztrák tartományi, cseh, magyar, itáliai vagy dél-németalföldi családok tagjai tarthattak igényt. Ez évente bő kétheti tényleges udvari tartózkodást jelentett egyidejűleg hátuk számára, melyből nyolc napot három fős csoportban ún. előszolgálatosként, újabb nyolc napot pedig főszolgálatosként kellett eltölteniük a császár mellett. Ez alatt az idő alatt udvari öltözetet viseltek, melynek zsebe nyílásában egy nagy, díszes kulcs volt.

63