Buzási Enikő szerk.: Európa fejedelmi udvaraiban, Mányoki Ádám, Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/1)

Kalmár János: HATALMI HELYZET ÉS URALKODÓI UDVAR A 18. SZÁZAD ELEJI EURÓPÁBAN

Adam Frans Van der Meulen: XIV. Lajos és felesége, Mária Terézia bevonulása Arras-ba 1667-ben Versailles, Musée national du Château Szokás az ekkor kezdődött időszakot a brit hegemónia korának nevezni,

20 amely a franciáét, XIV. Lajos 1715-ig tartó évszázadát

21 váltotta fel. Pedig nem pontosan így áll a dolog. Anglia fölénye ettől fogva az óceánon még Hollandiával szemben is vitathatatlan, Európában, kivált a szárazföldön azonban nem jutott kizárólagosan döntő szerephez. Sem népessége, sem hadserege nem volt elegendő ahhoz, hogy fejlettségével arányos egyedülálló szerepet vigyen. Ehelyett védte és kiterjesztette gazdasági érdekszféráját, s ennek érvényesülését igyekezett biztosítani az európai beltengereken is.

22 A brit érdek a kontinens hatalmi egyensúlyának fenntartását kívánta, hiszen ez segítette elő gyarmati és kereskedelmi törekvései kibontakozását.

23 „E nép nemcsak saját szabadságát, hanem másokét is félti" - írta valamivel később a nekik csodálattal adózó Voltaire.

24 Ekkoriban vetette papírra a francia Saint-Pierre abbé az örök béke megteremtésére és fenntartására vonatkozó utópiáját.

25 A szándék valóban az európai hatalmi egyensúly kialakítására irányuló törekvést látszik igazolni.

26 A NagyBritannia és Spanyolország között létrejött utrechti megállapodás II. artikulusa ugyanis, szövege szerint, a hatalmi egyensúly megteremtése által kívánta biztosítani a tartós békét.

27 Az „örök béke" persze illúzió maradt, s az utrechti megállapodásnak a hatalmi egyensúly kialakítására irányuló törekvése sem bizonyult tartósnak. Már csak azért sem, mert javában tartott még a másik, ugyancsak a század elején (1700-ban) Svédország, Dánia, Lengyeles Oroszország között kitört északi háború,

28 amelynek 1709-ben I. (Nagy) Péter cár (1689-1725) Poltavánál (Ukrajna) aratott győzelmének köszönhetően hosszabb távon is Oroszország lett a nyertese. A konfliktust az 1721ben a Bottini-öböl keleti partján lévő Nystadban megkötött béke zárta le, melynek értelmében Oroszország a többi között megkapta Livóniát, Észtországot, Ingermanlandot és Nyugat-Karéliát. E területek birtoklása biztosította számára a Lengyelország és Svédország előterülete feletti ellenőrzést. Ezzel Oroszország nemcsak kelet-európai, hanem immáron baltikumi vezető szerepre is szert tett, s helyet biztosított magának az európai nagyhatalmak között.

29 (Az erre való igény szimbolikus kifejezése volt, hogy közvetlenül a nystadi békekötést követően I. Péter cár formálisan felvette a császári címet, országának nevét pedig Orosz Birodalomra változtatta. Európához kulturális értelemben is tartozni akart, ezért Moszkva helyett 1703-tól a Balti-tenger parti Szentpétervárt építette ki rezidenciává, és tette meg fővárossá.)

30